Egy napom!!! 7.rész

Egy napom! 7.rész

2013. 09. 16. (hétfő)

Reggel arra keltem, hogy valaki leült az ágyam szélére.

-Jössz reggelizni?-kérdezte Biran, én pedig bólintottam egyet és kimentem vele a konyhába.

-Jóreggelt, mindnekinek.-mondtam moslyogva.

-Szia.-köszönt Altair.

-Szia.-jött oda a nővérem és nyomott a fejem tetejére egy puszit.

-Mit csinált veled tegnap Dave?-kérdezte meg idegesen, mire én csak megráztam a fejemet.

-Semmit.-mondtam mosolyogva majd leültem a reggeliző pulthoz és megkentem lekvárral a piritos kenyeret.

-Aha, jólvan.-mondta a nővérem, majd félrehúzta Briant és elkezdett a fülébe suttogni.

-TÁRSASÁGBAN NEM ILLIK SUGDOLOZNI.-mondtam nekik kicsit hangosabban.

-Miért? Úgyse érdekel senkit.-mondta Evy.

-Dehogynem. Minket Altairral.-mondtam Altaira mutatva aki fáradtan előre bambulva rágta a reggeli kenyeret.

-Menthetetlen.-mondtam sóhajtva, majd inkább elkezdtem enni. Pár perc múlva felálltam, majd bementem a szobámba. Felvettem egy egybe ruhát, ami bundásabb fajta felvettem egy nejlonharisnyát, és egy átmeneti csizmát.

-Hmm, nem is rossz.-mondtam mosolyogva magamnak a tükörbe. Beledobáltam a cuccaimat a táskába, magam köré tekertem egy hatalmas fekete sálat ami kicsit melegített és kimentem a szobámból.

-Itt van ice tea, és péksüti.-mondta Evy a kezembe adva.

-Köszönöm.-mondtam nevetve, majd beleraktam mindent a táskámba.

-Nem fogsz fázni?-kérdezte Biran, mire én megráztam a fejemet.

-Neem, ez ilyen melegebb fajta.-mondtam mosolyogva.

-Suliba mentek?-kérdezte Biran Evyre nézve aki bólintott.

-Motor?-kérdezte a kulcsot a kezében tartva. Evy elmosolyodott, majd Altair felé lökte a fejét, Biran pedig odadobta Atair kezébe a kulcsot.

-Kösz.-mondta majd elindult kifelé.

-Na gyere. Eldoblak a kocsival suliba.-mondta mosolyogva majd megragadta a kezemet és elkezdett kifelé ráncigálni.

-Akkor találkozunk a suliba.-mondta Altair, majd a fejére húzta a bukósisakot.

-Sziasztok.-mondta Evy, Altair pedig el is indult. Én csak integettem, majd beszálltam a kocsiba.

-Szeretem ezt az autót.-mondtam Birannek aki elmosolyodott.

-Én is.-mondta, majd elindult. Én csak kapcsolgattam a rádiót.

-Nem fogsz elkésni így, hogy beviszel?-kérdeztem tőle, de közben az ablakon néztem kifelé.

-Nem fogok nyugi.-mondta, majd feljebb vette a rádió hangerejét, hogy ne üljünk néma csendben. 10 perc múlva megérkeztünk a sulimhoz.

-Köszönöm.-mondtam kiszállva, de ő is kiszállt. Odajött hozzám majd szorosan magához ölelte.

-Egyet jegyezz meg. Ha megbánt…megölöm.-mondta mire én elnevettem magamat.

-Nyugi. Minden oké.-mondtam, majd elhúzódtam és rámosolyogtam.

-Na szia.-mondtam, majd adtam neki két puszit, de ő újra magához ölelte. Pár perc múlva elhúzódott, adott az arcomra egy puszit, majd rámosolygott.

-Szia Aliz.-mondta, majd visszasétált a kocsihoz beült és elhajtott. Nagyon jól tudtam, hogyha megfordulok, akkor az épület ablakán Niki és a többiek néznek ki. Megfordultam, elkezdtem lefelé nézni, majd összeütöttem párszor a sarkamat hátha sikerül nekem is hazajutnom így, de semmi.

-Francba.-mondtam, majd inkább elindultam befelé. Bementem az épületbe letettem a cuccaimat, felvettem azt a mellényt, amit ilyenkor szoktunk és odasétáltam a helyemre, leültem a padra majd elővettem a telefonomat.

-Aliz….-jött oda hozzám Niki, mire én felnéztem és láttam az elégedettséget az arcán.

-Tessék.-néztem rá.

-Ki volt ő ott kint?-kérdezte kifelé mutatva.

-Brian.-válaszoltam és újra elkezdtem nézni a telefonomat.

-Oké. Evvel nem jutottam előrébb. És ki az a Brian?-kérdezte leülve mellém.

-Egy nagyon jó barátom, Evy ismerőse.-mondtam sóhajtva.

-És?-nézett rám, hátha kitud belölem szedni olyat, hogy „együtt vagyunk, szerelmesek vagyunk” vagy hasonló. Rosszul gondolta…nagyon rosszul.

-Mi és?-kérdeztem felé fordulva.

-Csini vagy, hullámos a hajad, kocsival hoztak, vagyis egy helyes srác hozott….szerinted mire gondolok?-kérdezte nevetve rám nézve.

_kösz.-mondtam röhögve.

-Mivan?-kérdezte furán.

-Máskor ronda vagyok?

-Nem csak nem öltőzöl fel egybe ruhába.

-Értem.-mondtam sóhajtva.

-Hogy válaszoljak, a kérdésedre drága Nikolett nem vagyunk együtt és nem vagyunk szerelmesek. Remélem a válaszom kielégítő volt.-mondtam gúnyosan ránézve.

-De annyira…látszik rajta, hogy tetszel neki.

-Nem.-mondtam.

Egy barát nem viselkedik így Aliz.-mondta hangosabban.

-Áhhh a drága Brian…-hallotam meg Dave hangját.

-Úgy, hogy ránézésre tetszik neki Aliz.-mondt Niki.

-Nem.-mondtam halkan, de mint ha ott se lennék.

-Jah, nagyon elveszi a fejét a srác.-mondta Dave.

-Igen, biztosan szerelmes belé. Képzeld. Ma ő hozta iskolába Alizt.-mondta vidáman Niki.

-MIÉRT NEM TUDOD BEFOGNI AZT A NAGY LEPCSES SZÁDAT NIKOLETT BROWN?-kérdeztem üvöltve.

-Tessék?-kérdezte halkan Niki.

-MARADJ MÁR CSENDBEN.-ÜVÖLTÖTTEM RÁ.-majd felálltam levettem magamról a mellényt nekidobtam Davenek és kiviharoztam az épületből. Nem hiszem el, hogy állandóan csak a szája jár. Hátramentem a könyvtárba, bementem és leültem az egyik hátsó asztalhoz. Ott ültem néma csendben 2 percig, amíg Karol oda nem jött.

-Minden oké?-kérdezte megsimogatva a hátamat.

-Semmi nem oké.-mondtam sírva, nevetve.

-Mi történt?-kérdezte.

-Szerintem egy óra múlva már az egész iskola tudni fogja, ti meg 15 perc múlva, úgyis mindig csak a szája jár.

-Azthiszem ide én nem vagyok elég.

-Ide ne merd hívni bármelyik Brwn lányt.  vagy Davet.-mondtam idegesen.

-Eszembe se jutott. pár perc és itt vagyok.-mondta, amjd kiment, 4 perc múlva újra megsimogatta a hátamat valaki.

-Karolnia…kérlek hagy.-mondtam neki, de nem válaszolt, csak újra megsimogatott, amire felkaptam a fejemet és oldalt Mikeot láttam meg.

-Mivan Carter?-kérdezte leguggolva mellém.

-Karol tudja a dolgát.-mondtam nevetve, majd mélyen Mike szemébe néztem.

-A bátyád és a barátnőjével van gond.-mondtam gúnyosan.

-Miértnem lepődök meg?-kérdezte nevetve.

-Nagyon felidegesítettek külön-külön és együtt is.

-Mivan Dave rájött, hogy hülye volt mikor összejött Nikivel?-kérdezte rám mosolyogva Mike.

-Már miért lett volna hülye?-kérdeztem furán.

-Mert nem szereti a lányt.

-Mivan? Te miről beszélt Mike?-kérdeztem nevetve.

-Nem szereti Nikit…téged szeret, szerelmes beléd. Nézz már rá. Úgy néz rád, mint egy istenre.-mondtam mélyen a szemembe nézve, én pedig egész testemben elkezdtem remegni, remegett minden végtagom és a szám is.

-Fején találtama  szöget?-kérdezte, mire én összeszedve magamat elmosolyodtam és beletúrtam a hajába.

-Ezt rosszul érzékeled Mike.-mondtam végigsimítva az arcát, mire ő elmosolyodott.

-Ahogy gondolod Aliz.-mondta majd felállt és kinyújtottam felém a kezét.

-Menjünk.-mondta, de én haboztam.

-Nem hagyom, hogy a közeledbe legyen bármelyik is.-mondta, mire én elmosolyodtam és megfogtam a kezét.

-Csinos ez a ruha, többet kéne így járnod.-mondta és adott egy puszit az arcomra, majd elindult.

-Na gyere.-mondta, mire én elindultam utána egymás mellett beszélgetve mentünk be az épületbe és a termünkbe is, ahol már mindenki ott volt. Éppen szólt a zene énekeltek, táncoltak nevetgéltek, beszélgettek….mint mindig, körbenéztem a terembe, de sehol egy üres hely.

-Nyugi.-mondta halkan Mike, majd megszorította a kezemet.

-Mit fogsz csinálni?-kérdeztem halkan. Ő pedig odasétált Nick mellé.

-Szia, ülhetnénk ma a helyeden Alizzal, te meg odaülsz Dave mögé Ben mellé.-mondta Mike, mire Nick felállt és megpaskolta Mike vállát.

-Csak nyugodtan.-mondta, majd el is ment.

-Gyere.-mondta nekem tátogva, majd megfogta a kezemet és beültetett belülre. Fél szemmel Davre néztem, aki a széken ült, Niki pedig Dave padján. Halkan beszélgettek és egyfolytában minekt néztek. Nagyon frusztrált.

-Nyugodj már meg.

-Nehéz ha néznek.-mondtam sóhajtva, mire Mike megvakarta a fejét, majd közel hajolt hozzám.

-Fura nekik, hogy ennyire velem vagy…de ki tudja, ha megcsókolnálak vagy csak az ölembe ülnél és átölelnélek, akkor Dave letépné a fejemet, és nem azért, hogy megvédjen, hanem mert féltékeny.-mondta a fülembe súgva én pedig nyeltem egyet.

-De nyugodj meg, ha akarnék valamit tőled, akkor már az enyém lennél, és nem Dave futna utánnad.-mondta majd adott egy puszit az arcomra.

-Ha szakitanak akkor se örülnék, ha összejönnétek, nem érdemel meg, undorítóan viselkedik veled.-mondta, majd feltetette a lábait a padra és elkezdte nyomogatni a telefonját. Én csak néztem magam elé, és kezdtem unni ezt az egész dolgot. Mikenak nem kellek, Dave nekem nem kell, Niki semmit nem tud…legszívesebben üvöltöttem volna.

-Elhiheted Mike, hogy kellenél, már nem itt ülnénk.-mondtam neki majd oldalra dobtam a hajamat és elővettem a telefonomat.

-Vad leány.-mondta nevetve. Az óra hamar elment, vége lett összepakoltam a cuccaimat, majd elindultam Mike után, de Dave a kezem után kapott és visszarántott a terembe.

-Hova-hova?-kérdezte.

-Közöd?-kérdeztem keresztbe fonva magam előtt a karomat.

-Van hozzá közöm. Ne légy hülye a tesóm csak kihasznál.-mondta mérgesen.

-Unom ezt a szöveget.-mire ezt kimondtam Mike jelent meg a terembe és megfogta a kezembe.

-Elnézést de elviszem.-mondta, majd kirántott a teremből, elvitt a büfébe vettünk két poharad üditöt és elindultunk hátra az eldugott részünkhöz. Leültünk beszélgettünk, majd Mike elővette a telefonját felállt és elkezdett engem fotózni.

-Naaa, ne már.-mondtam, majd felálltam és kiakartam venni a kezéből a telefont, d e ő elkapta a derekamat magához rántott, megfordította a kamerát önarcképre.

-Neee.-mondtam, majd a fejem elé tettem a kezemet eltakarva magamat.

-Szörnyű vagy. Miért nem lehet veled csinálni egy normális képet.

-Mert nem.-mondtam leültem, majd elkezdtem inni az italomat és letoltam a napszemüvegemet a szememre. Mike rám nézett, majd ő is letolta a szemére a napszemüveget. Elővettem a telefonomat ő közel hajolt hozzám és csináltunk egy képet.

-Nos?-kérdeztem, mire Mike bólintott egyet.

-Rakd fel.-mondta mosolyogva. Én feltettem a képet facebookra és odaírtam mellé, hogy „a barátság örök” 

-Dave megfog ölni.-mondtam nevetve, mire Mike is elnevette magát.

-Dehogy fog.-mondta, majd bementünk együtt az óránkra. Egész nap együtt voltunk Mikel, majd hazakísértem őt, mert megkért, hogy magyarázzam el neki a matekot.

-Jó rendben anyu megyek majd

-De siess.

-Jó nyugi.

-De vigyázz magadra.

-Anyu…Mikeal vagyok, semmi bajom nem lesz.-mondtam nevetve.

-Jah. Miért nem evvel kezdted, majd jössz amikor jössz.

-Szia anyu.-mondtam neki.

-Sziasztok.

-Istenem. Amint meghallotta, hogy veled vagyok egyből mehetek.

-Legalább nem félt.-mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót és bementünk.

-Szia apu.-köszönt Mike.

-Jónapot Mr. Wilson.-köszöntem mosolyogva.

-Aliz, Mike.-sziasztok. Alizkám megmondtam már, hogy sziával köszönj.-mondta nevetve.

-rendben mondtam nevetve.

-Fent vagyunk.-mutatott Mike az emeletre és elindult felfelé ezért én is elindultam utána. Leültem az asztalához kipakoltam mindet, de mire odafordultam hozzá ő az ágyán feküdt és egy kis kosárlabdát dobált felfelé.

-Kezdhetjük?-kérdeztem sóhajtva.

-nem nézünk inkább valamit?

-Nem Mike. Gyere ide.-mondtam neki nevetve, mire ő megfogta a labdát és felém fordult.

-Hallgatlak.-mondta mire én kivettem a labdát a kezéből, és hason dobtam.

-Gyere ide.-mondtam, ő pedig szó nélkül felállt és odajött, leült mellém, majd elkezdtem neki magyarázni már lassan másfél órája ültünk így.

-Na jó. Hozok inni valamit.-mondta mire én is bólintottam egyet. Már teljesen kiszáradtam, leszalad azt emeletről és felkötöttem a hajamat a fejem tetejére össze vissza, és felvettem a szemüvegemet. A táskámból előhalásztam a cicanadrágomat és a belebújós pulcsimat, amit azért hoztam magammal, mert úgy volt délután Nikivel megyünk futni. Írtam két feladatot és vártam Mikeot aki pár perc múlva megjelent két pohár ice tával.

-Na ezeket csináld meg.-mondtam neki mikor leült mellém és kivettem a teát a kezéből.

-Szép vagy. Honnan a ruha?-kérdezte végignézve rajtam.

-Nálam volt, úgy volt megyek futni Nikivel, de mégsem. És már kényelmetlen volt az egybe ruha. Na csináld a feladatot addig zenét hallgatok.-mondtasm, majd leültem az ajtó elé és bedugta a fülemet, egy ideje már írta Mike a feladatokat mikor felém fordult és elővette a telefonját.

-Mitcsinálsz?kérdzetem ő pedig nevetett.

-Képet. Szabad?-kérdezte mire én elkezdtem vicsorítani ő pedig lefotózott.

-Felteszem.-mondta mire én inkább nem mondtam semmit, úgyse tudnám lebeszélni. Feltette a képet és azt írta alá „Amíg én csinálom a feladatot a tanár néni zenét hallgat.” és megjelölt engem.

-Mike ez a kép szörnyű.-mondtam mire ő elmosolyodott.

-Nem hsizem nézd meg az első kommentet. Felmentem megnyitottam a kommenteket és perceknént érkeztem olyan kommentek, hogy „énis szeretnék iylen tanár nénit” Alig telt el 15 perc de már százan is likeolták.

-Pedig ez a kép, borzasztó.-mondtam nevetve

-Készen vagyok.-mondta, mire én fölálltam odamnetem leültem mellé és leellenőriztem.

-Ügyes vagy.-mondtam mosolyogva.       

-Köszönöm tanárnő.-mondta nevetve, majd közel hajolt. Kezdtem úgy érezni, hogy meg fog csókolni, de Dave benyitott a szobába és Mike is elfordult…csodás.

-Mik ezek a képek? Hogy lettetek hirtelen ilyen jóba? Mivan Aliz, ha nincs ló jó a szamár?-kérdezte Dave pofátlanul.

-Úgytudom, ez az én szobám szóval kérlek menj ki.

-Percről percre csalódok benned Aliz Carter….-mondta idegesen és becsapta az ajtot.

-Csak a titkaimat ne fecsegje ki.-mondtam nevetve, mire Mike elmosolyodott.

-Szeret ő annyira, hogy ilyet nem tenne.-mondta megsimogatva az arcomat.

-Hát remélem.-mondtam sóhajtva. Még tanultuk egy órát együtt, majd nyújtozva ránéztem az órámra.

-Te jó isten. Mennem kell.-mondtam felállva.

-Rendben kimegyek, öltözz át-mondta, majd kiment. Én átöltöztem és elindultam lefelé Mikeal.

-Megyek haza.Viszlát Mr. Wilson.-mondtam mosolyogva.

-Hazavigyelek Aliz?

-Nem kell hazaviszem.-mondta Mike a kezében tartva  akocsikulcsot.

-Rendben. Davetől elköszöntél?

-Tudja Mr. Wilson…volt egy nagyobb veszekedésünk és nem beszélünk.-mondtam halkan.

-Ohh, értem. Én nem szólok akkor bele. Szia Aliz.-mondta, amjd visszament a nappaliba, de pár másodperc múlva kijött.

-Kaptam pár darab bort, ezt apukádnak küldöm. Nagyon finom. Üdvözlöm a csládodat.-mondta, amjd a kezével intve visszament a nappaliba.

-Köszönöm.-mondtam hangosan, majd Mikel kisétáltunk a kocsiba beültrünk és elindultunk.

-Azon gondolkodtam, hogy egyik nap ittaludhatnál.-mondta Mike.

-De nem tudok Dave szobájában aludni vele.-mondtam mosolyogva.

-Aludhatsz velem is.-jelentette ki, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom.

-Nem hinném, hogy a barátnőd örülne neki.-mondtam kifelé nézve.

-Kicsoda?

-Hát a barátnöd. Az a Chloé vagy ki.

-Ő nem a barátnöm csak jóban vagyunk.

-Ohh, akkor meg Elivel akartál randizni furán jönne ki.

-Nem fogok vele, csak részegen jött oda hzzám.-mondta nekem, én pedig elmosolyodtam.

-De amúgy is. Ha lenne barátnöm akkor se szóljon bele, hogy az egyik barátommal alszok.-mondta röhögve. Pár perc múlvan odaértünk hozzánk.

-Köszönöma  fuvart mondtam kiszálva a kocsiból, Mike is kiszált velem.

-Vigyázz magadra, és bármi van hívj.-mondta, majd szorosan magához ölelet. Már lassan 10 perce így álltunk, mikor elhúzodtam.

-Megyek be.-mutattam a kapura ő pedig bólintott egyet.

-Szia Aliz.-mondta és adott egy puszit az arcomra.

-Szia.-mondtam, majd bementem a házba. Levettem a cipőmet és felakasztottam a kabátomat, elindultam a cucaimmal a szobámba. Sötét volt az egész házban mr, biztos mindneki alszik, letettem az ajtóm mellé a táskámat, és a asötétben ledobtam magamat a kanapéra.

-Áhhh. Baszsuskulcs.-kiáltotta valaki.

-Jézusom.-kiáltottam fel és a telefonommal megvilágitottam a kanapét.

-Aliz, basszus.-mondta Brian nevetve.

-Jézusom ne haragduj. mondtam nevetve.

-Elmegyek fürdeni.-mondtam megfogva a törölközömet és a pizsamámat. Lefürödtem felöltözte és bedöltem az ágyamba. Nem kellet sok idő már aludtam is.

Folytatás várható.