Egy napom! 4.rész

Egy napom! 4.rész

2013.09.13. (péntek)

4:50. 40 perc múlva „kelnem” kéne, bár nincs hova kelnem, hiszen fönt vagyok. Alig aludtam valamit. Egy ideig néztem a palafont, majd újra megnyomtam a telefonomat. 5:02. Felültem az ágyba és fölkapcsoltam az éjjeli szekrényemen a villanyt.

-Nem hiszem el.-mondtam végighúzva az arcomon a tenyerem. Kihúztam az éjjeli szekrényem fiókját és kivettem egy könyvet. Gondoltam olvasok pár perc múlva úgyis „kelek”. 5:30-kor megszólalt az ébresztőm én pedig lenyomtam. Sóhajtva kimásztam az ágyamból, nyújtóztam egyet fölvettem a köntösömet és lesétáltam az emeltről. Kimentem a konyhába főztem magamnak egy kávét és kentem egy nutellás piritost. Nagyon szeretem a nutellát.

-Én is kérek.-jött egy hang az ajtóból.

-Mit?-kérdeztem nővéremet, aki elnevette magát.

-Mindkettőt.-mondta majd leült a reggeliző pultnál.

-Tetszik a hajad, tetszik ez az új dizájn.-mondtam neki a fejére mutatva majd beleharaptam a piritosba.

-Néztél már tükörbe édes húgom?-kérdezt tőlem. És igaza volt, ma még nem voltam a fürdőben. Az összes fogammal vigyorogtam rá majd megfordultam.

-Teljesen igazad van! Úgy nézhetek ki, mint egy idióta.-mondtam majd kentem neki egy piritost és töltöttem kávét.

-Az én madárfészkemhez képest az semmi.-mondta nevetve, és a feje tetejére mutatott.

-Tessék.-mondtam, majd leraktam elé a tányért és a bögrét.

-Köszönöm. Mikor érsz ma haza?-kérdezte megkavarva a kávéját.

-Fogalmam sincs. Szerintem  ma csak 6 órám van, viszont lehet Davet elkell kísérnem a boltba.

-Jólvan. kérlek, ha hazaértél akkor rendeld meg azt a könyvet, amit kinéztünk együtt.-mondta majd beleharapott a piritosba.

-Rendben. Mégis megrendeled?-kérdeztem nevetve.

-Persze, most nincs mit olvasnom.-mondta majd elemelte a szájától a nutellás piritost.

-Én is egy régi könyvet olvasok újra.-mondtam majd elvettem a pultról egy szalvétát.

-Elmentem öltözni.-mondtam Evy kezébe adva a szalvétát. Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Hát tényleg borzalmasan néztem ki. Megmostam az arcom és a fogamat. Bementem a szobámba, kivasaltam a hajamat és felvettem egy fekete legginset, egy hosszú pulcsival és sportcipővel. Beledobáltam pár cuccot a táskámba majd elindultam kifelé.

-Kajád a pulton, vettem ki neked.-mondta Evy kihajolva a fürdőből.

-Isten vagy.-mondtam majd bepakoltam ezek is a táskámba.

-Este vagy délután találkozunk.-mondtam neki majd kimentem az ajtón. Elindultam már lassan 5 perce sétálhatta mikor jött egy üzenetem.

„gyere felém és segíts ebbe az idiótába életet verni. Dave*”

Sóhajtottam egyet majd elindultam dave felé, mikor odaértem csengetés és kopogás nélkül beviharoztam, az előszobában ledobtam a táskámat és a cipőmet.

-DAVE.-kiáltottam.

-Nappali.

-Na mizus?-kérdeztem besétálva.

-Uristen Mike, de szarul nézel ki.-mondtam neki majd beszaladtam a fürdőbe bevizeztem egy törölközőt és visszamentem hozzájuk.

-Ez minek?-kérdezte Dave a törölközőre mutatva.

-Kicsit le kell hűteni őt.-mondtam amjd elkezdtem az arcát, a karját és a lábát törölgetni.

-Alizz.-mondta nekem Mike nyöszörögve.

-Igen én vagyok! Figyelj életet kell beléd vernünk. Be kell menni a suliba.-mondtam neki megsimogatva az arcát.

-Dave menjen mi meg maradjunk itt.-mondta kábán én pedig megráztam a fejemet.

-Nem, nekünk is mennünk kell.-mondtam és felakartam állni, de Mike gyorsabb volt és magához rántott.

-Ne menj el, kérlek.-mondta magához szorítva.

-Ha elengedsz itt maradok.-mondtam ő pedig elengedett. Dave visszajött, majd a kezembe adott egy teás csészét, szó nélkül mosolyogva belekortyoltam.

-Felöltöztetem, ülj csak nyugodtan itt.-mondta dave majd beszaladt a szobába és kijött. Felöltöztette Miket úgy mint egy gyereket.

-Ahhhh.-nyöszörgött Mike, komoylan mondom olyna mint, egy gyerek.

-Most kérném a segítségedet, elvisszük így a suliig.-mondta nekem pedig tágra nyílt a szemem.

-Nem mehetnénk kocsival?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem mert összehánya.-sóhajtottam egyet majd szófogadóan segítettem felemelni miket. Kint fölvettem a cípőmet és a vállamra dobtam a táskámat. Mikeal bebotorkáltunk a suliba. Csengetés előtt estünk be a terembe.

-Alizz.-kiáltott Niki.

-Mondjad?-kérdeztem kimerülve.

-Péntek 13 van!-mondtam én pedig elkezdtem nevetni és Davere néztem. Akkor ezért van ilyen szar napom.

-Mitörtént vele?-kérdezte Elizabeth meglökve Miket aki elkezdett ledőlni a székről de utánakaptam és visszahúztam!

-Kicsit túlitta magát.-mondta Dave sóhajtva.

-Szeretlek Aliz, szeretlek Dave, szeretek mindnekit.-mondta Mike röhögve.

-Mit mondott?-kérdezte Niki.

-Tudod ilyenkor mindenkit szeret.-mondtam nevetve.

-Uristen, mi történt az én drágámmal?-kérdezte Holly odafutva és ellökött engem, én pedig majdnem leestem a székről.

-Idióta.-mondtam idegesen.

-Jaj, én szerelmem.-mondta megsimogatva Mike arcát, aki elkezdte rázni a fejét. Mérgesen odamentem Hollyhoz elráncigáltam onnan majd a helyére ültettem.

-Hagyd már legalább ilyenkor békén.-mondtam idegesen, majd odasétáltam Mike mellé és leültem.

-Annyira örülök, hogy itt vagy.-mondta nekem Mike majd rám dőlt és megölelt.

-jaaj ne.-mondtam de a következő pillanatba már a földön feküdtem…Mike pedig rajtam.

-Szed le rólam.-mondtam idegesen Davenek, aki egyből ugrott és leráncigálta rólam Miket.

-Komolyna mondom eddig ez a legszarabb péntek 13. napom.-mondtam idegesen majd felálltam és leakartam ülni a de a szék mellé ültem.

-Én ezt nem hiszem el.-mondtam már majdnem sírva, mindenki más pedig nevetett. Nick segített felállni és odakísért a helyemre, leültetett a kezembe adott egy tollat és kinyitotta a füzetemet.

 Bejött a tanár elkezdődött a Matematika óra, a tollamat lecseréltem ceruzára és lekezdtem írni, de a következő pillanatba csak úgy kettétört a ceruzám.

-Hát én ezt nem hiszem el.-mondtam nevetve mire mindenkiből kitört a nevetés, még a tanárnő is elnevette magát. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

A tanárnő elcsendesítette az osztályt majd folytatta az órát. Mikor kicsengettek elpakoltam a cuccomat.

-Probalj meg nem elesni te szerencsetlen.-mondta Holly majd elindult kifele. Nekem nagyra nyíltak a szemeim. Mi a fene baja van ennek a csajnak? Mérgesen felálltam és Niki után indultam.

-Elegem van.-mondtam idegesen Nikinek, aki megfordult.

-Mi történt?

-Holly az történt.-mondtam idegesen.

-Beszólt nekem, hogy vigyázzak el ne essek.. Mert hogy szerencsetlen vagyok.

-Mivan?-kerdezte Niki.

-Mitörtént?-kerdezte Dave Niki derekat átkarolva.

-Mindegy.-mondtam idegesen es elindultam.

-A büfénél vagyok, ha keresnétek.-mondtam felemelve a kezem. Odasétáltam a büféhez. Ingyen adnak valamit, hogy ilyen sokan itt vannak? Majdnem 6 perc volt mire sorra kerültem.

-Jó napot. szeretnek egy szendvicset meg valami csokoládét.-mondtam majd leraktam a pénzt a pultra.

-Milyen csoki legyen?

-Valami nagyon csokis.

-Van ilyen kis nutella amihez van ilyen mártogatós valami.-mondta a büfés mutogatva nekem pedig kinyílt a szemem.

-Az tökéletes.-mondtam majd kifizettem mindent, elmentem az automatához bedobtam a pénzt megnyomtam a gombot, de nem jött ki semmi.

-Nem hiszem el.-mondtam majd belerúgtam az automatába de semmi nem történt.

-Istenem. Mond, miért teszed ezt velem?-kérdeztem a plafon felé nézve.

-Mi a gond?-kérdezte egy srác miközben jött ki a büféből. Én szó nélkül rámutattam az automatára és a bennmaradt vízre. A srác nevetve odajött belecsapott az automatába, és leesett az üveg víz. Lehajolt érte es kivette.

-Tessék.-mondta és odaadta nekem. Elvettem a kezéből és elmosolyodtam

-Köszönöm.-mondtam neki, ő pedig zavarában a hajába túrt.

-Nathan Bell vagyok.-mondta majd a szemembe nézett.

-Szia-köszöntem neki es elkezdtem a hajam véget csavargatni. Ő csodálkozó szemekkel nézett ram.

-És...téged hogy hívnak kedves vizes lány?-kérdezte én pedig elpirultam.

-Aliz Carter. A "szerencsétlen".-mondtam az ujjaimmal idézőjeleket mutogatva.

-Miért vagy szerencsétlen?-kérdezte nevetve.

-Öszintén. Most szerinted meg az automata  se adja ki a vizemet mert meg az is szemétkedik velem.-mondtam mérgesen erre ő elnevette magát.

-Nem szerencsétlen vagy, csak péntek 13. van ma.-mondta megint a hajába túrva, ami mellesleg elég jól áll neki, így sokkal helyesebb.

-Ez igaz. De akkor is balszerencsés vagyok, hogy ezek a dolgok velem történnek meg.-mondtam a fejemet fogva.

-Melyik osztályba jársz?-kérdezte elterelve a témát.

-8.a. mi vagyunk most az ügyeletesek. ha azt nem szúrom el.-mondtam kínosan nevetve.

-Nemeth tanárnő osztálya vagytok?-kérdezte meglepődve.

-Igen. Nem annyira kedvel minket. a másik osztálynak jobban örült volna, de azért kijövünk vele.-mondtam mosolyogva. A srác  félmosolyra húzta a szájat es nevetett egyet, én is elnevettem magam.

-Davis tanár úr osztályába járok.-mondta nekem.

-Fogalmam sincs, hogy melyik osztályt tanítja.-mondtam kicsit halkan.

-10.a.-mondta ki.- Hihetetlen...10es. Nem gondoltam volna. Talán ebben az egyben jó ez az iskola. Össze van vonva a közép es általános iskola. Ezért sok a helyes idősebb fiú.

-Ohh.-mondtam neki.

-Gondoltam hogy ezt fogod mondani. De csak két evvel járok feletted, az nem sok.-mondta nevetve es megfogta a tarkóját.

-Igen. De nekem mennem kell, mert ügyelek.-mondtam a lépcső felé mutatva ő pedig bólintott egyet.

-És köszönöm ezt.-mondtam az üveget lóbálva a kezemben.

-Ugyan.-mondta legyintve.

-Sietek mert, amilyen szerencsétlen vagyok péntek 13. lesújt rám.-mondtam nevetve és elindultam a lepcső felé.

-Legalább egy szerencsés dolog van ebben a napban.-mondta beletúrva megint a hajába.

-Ezt nem értem.-mondtam megfordulva és Nathan szemébe néztem.

-Hogy megismertelek.-mondta mosolyogva majd elfordult. Én teljesen lesokkoltam.

-Viszlát később.-intett egyet és eltávolodott. Nagyesélye nem fogok vele többet találkozni. Visszasétáltam a többiekhez és leültem a padra.

-Kérhetek?-kérdezte Elizabeth a vizemre mutatva én pedig felé nyújtottam.

-Köszönöm.-mondta. Én kinyitottam azt a nutellás valamit. Mike ült mellettem a padon és ide-oda dölöngélt.

-Megyek megnézem a folyóson hogy van e valahol valaki.-mondta Eliza és elsétált.

-Hogy vagy?-kérdeztem Miket és a szájába nyomtam egy mártogatóst tele nutellával.

-Köszönöm.-mondta majd a vállamra dőlt.

-Ugyan.-mondtam majd én is bekaptam egyet. Ültem a padon törökülésben és azon gondolkodtam hogyan lehet, hogy még sose láttam ezt a fiút.

-Ahhh borzasztóan szarul vagyok.-mondta Mike és elkezdett nyögni.

-Minek iszik aki nem bírja?-kérdeztem tőle mire ő felemelte a fejet.

-Na jó. Igazad van.-mondta majd újra rám dőlt.

-Mike....-kezdtem el.

-Igen?-kérdezte szenvedve.

-Te ismered a felsőbb évfolyamokat igaz?-kérdeztem nem feltűnően.

-Uhhhum. miért?-kérdezte sóhajtva.

-Ismered a 10.a Davis Tanár úr oszályából Nathan Bellt?-kérdeztem, de  remélem nem lesz neki feltűnő, hogy ennyi mindent tudok.

-Igen. Jó fej srác, kicsit félénk, de kedves.-mondta nekem majd köhögött egyet.

-Kérhetek egy korty vizet?-kérdezte én pedig odaadtam neki az üvegem. Gondolkodva majszolgattam el ezt a nutellás valamit, ami egész finom.

-Mennyi idős?-kérdeztem meg gondolkodás nélkül.

-Azt hiszem 17. Valamikor az előző hónapban töltötte be a 17-et, mert ünnepeltünk. Akkor is berúgtam. Niki es Dave vittek haza.-mondta nevetve mire nekem kitágultak a pupillaim és felugrottam.

-Niki ismeri?-kérdeztem mire Mike elkezdett bólogatni. Ekkor megszólalt a csengő ezért felálltam.

-Maradj itt majd mi beterelünk mindenkit.-mondtam majd elindultam Eliza felé. Mikor jöttek be a diákok egyfolytában lestem hát, ha meg latom Nathant. De sehol sem láttam. Következő óránk Biológia volt bementünk a termünkbe és leültem a helyemre. Előre dőltem és a könyökömmel támaszkodtam a padon.

-Min gondolkodsz?-kérdezte Nick mosolyogva mikor leült mellém.

-Semmin.-mondtam neki.

-Ugyan Aliz. Engem ne akarja átverni.-mondta majd feltolta a fejére a napszemüveget.

-Csak egy srácon gondolkodom.

-Ohh és ki az?

-Nem hiszem, hogy ismered.-mondtam neki mosolyogva.

-Nathan Bell 10.a.-mondtam neki.

-Magas barna hajú barna szemű kicsit szerény srác most töltötte a 17et.-mondta mire nekem kitágult a pupillám.

-Honnan ismered?

-Mindenkit ismerek.-mondta nevetve

-És te?-kérdezte.

-Ma segített nekem. Beszorult az üveg az automatába és segített kiszedni.-mondtam mosolyogva.

-Ahh értem.

-Nick. Kérlek, engedj ide a helyemre.-mondta Niki.

-Majd meg beszélünk erről.-mondta Nick és rám kacsintott.

-Köszönöm.-mondta Niki boldogan majd leült és hátradőlt a széken.

-Honnan ismered Nathan Bellt?-kérdeztem meg hirtelen és ránéztem.

-Inkább az a kérdés te honnan ismered?-kérdezte meglepődve.

-Az most nem lényeg. Szóval honnan ismered?-kérdeztem tőle.

-Igazából egy buliban ismertem meg és ebbe az iskolába jár Davis tanár úr osztályába.-mondta teljesen nyugodtan.

-Ahh értem.-mondtam majd előre fordultam.

-Szóval...miért kérdezted?-kérdezte tőlem a hajat csavargatva.

-Találkoztam vele a suliba. Nem lényeg.-mondtam majd elővettem a telefonomat és elkezdtem nyomkodni.

-Helyes srác.-mondta Niki majd felém hajolt.

-Nem lenne rossz, ha összejönnétek.-mondta én pedig ránéztem és elkezdtem a fejem rázni.

-Beszéltünk, de nem hiszem, hogy több lehetne ebből.-mondtam majd tovább nyomkodtam a telefonomat.

-Te tudod. Én nem szolok bele.-mondta nekem majd a tábla felé fordult és elkezdett jegyzetelni. Normális dolog az, hogy az óta Nathanen gondolkodok? Csak rajta kattog az agyam. Az összes szünetben mikor ügyeltük csak őt kerestem a szememmel, de nagyon kevés volt az esélye, hogy észrevegyem.

-Eliza, hátramegyek Karolal Davehez. Beszélnem kéne vele. Pár perc es jövők. Figyelsz, kérlek Mikera hogy ne dőljön le a padról?-kérdeztem mire ő elkezdett bólogatni és legyintett hogy menjek. Odamentem az ajtóhoz és elráncigáltam magammal Karolinat.

-Dave beszélhetnénk?-kérdeztem mire ő ijedten rám nézett.

-Persze.-mondta majd elindult, de a következő pillanatban rálépett Karolina lábára, aki akkorát ugrott, mint egy nyúl.

-Auuu-kiáltotta el magát.

-Karol ne haragudj.-mondta ijedten Dave.

-Semmi gond.-mondta Karolina majd, elindult, de a következő pillanatban elesett. Mi Daveel ijedten segítettük fel.

-Jól vagy Karol?-kérdeztem.

-Péntek 13. lesújt. Bemegyek az épületbe.-mondta majd elindult befelé bár ahogy láttam párszor megbotlott.

-Dimi. Beszélek Alizzal és utána jövők.

-Oké.-mondta majd szívta tovább a cigit, úgy hogy, a tanárok ne vegyek észre.

-Dave te ismered Nathan Bellt?-kérdeztem mire Dave meglepődött.

-Persze. Régen Nick húgának volt a pasija.-mondta én pedig furán néztem rá.

-De hát Nick húga nem is lakik itt.

-Fél évet itt volt Nicknel és akkor jöttek össze, de mikor visszament, akkor Nicole szakított vele. Úgy tudom nagyon megviselte szegény Nathant a szakítás.-mondta Dave én pedig teljesen lesokkoltam.

-Szegény.-mondtam sóhajtva

-Miért kérded?

-Csak összeismerkedtem vele a szünetben, semmi komoly.-mondtam majd el akartam indulni, de megbotlottam és a földön landoltam.

-Igazán vége lehetne mar ennek a napnak.-mondtam Dave pedig nevetve segített fel.

-Nagyon elegem van.-mondtam szomorúan és mérgesen.

-Na menjél.-mondta majd mutatott az iskola épülete felé. Bementem és leültem a folyóson lévő padra Mike melle. Néztem ki a fejemből.

-ALIZ.-kialtotta el magát Niki és elkezdett felem futni, de a futásban elesett. Én csak a homlokomra csaptam.

-De szerencsétlen vagy.-mondta Mike nevetve.

-Auuuu.-mondta Niki én pedig meglöktem egy picit, Miket, aki leesett a padról.

-Hupsz.-mondtam majd felálltam és Nikihez sétáltam.

-Vald be hogy ez direkt volt.-mondta mérgesen Mike.

-Miket nem képzelsz rólam.-mondtam a szám elé téve a kezemet.

-Gyere Niki.-mondtam neki majd lehajoltam és segítettem neki felállni.

-Vége lehetne már ennek a napnak. Egyszerűen vicc az egész.-mondta Niki.

-Nemsokára vége van.-mondtam neki és leültettem a padra.

Nem nagyon történt más a suliban. Innentől fogva is csak rettegtünk péntek 13. átkától. Dimitry elesett egyszer a lábamba, mert ki volt nyújtva. Niki lefejelte Davet. Eliza nekiment az üvegajtónak. Én nekem pedig felszakad a bőr az ujjamon.

-Nagyon fáj.-mondtam Davnek és közben mutattam neki az ujjamat. Dave megfogta majd adott rá egy puszit.

-Nyugi most már mehetünk haza.

-Persze, otthon is mindenhol veszély leselkedik rám.-mondtam durcásan.

-Kisérj el minket haza. És utána hazadoblak kocsival.-mondta majd megölelt.

-Redben, köszi.-mondtam neki mosolyogva, majd együtt felemeltük Miket.

-Ahhh de nehéz vagy. Nem volt elég elcipelni a suliba, most haza is kell vinni.-mondtam Dave pedig sóhajtott egyet.

-Ne haragudj, hogy ilyen sok gondot okozunk neked.-mondta én pedig megráztam a fejemet.

-Dehogyis. Csak vicceltem nyugi. Szivesen segítek.-mondtam Davenek majd tovább cipeltük Miket. Mikor megérkeztünk, Dave kinyitotta a kaput, majd az ajtót és bevittük Miket a nappaliba.

-És akkor most ide leülsz.-mondta Dave és leültettük Miket, aki nyöszörgött.

-Komolyan olyan, mintha halott lenne.-mondta Dave meg elkezdte lökdösni, végül Mike eldőlt a kanapén. Dave betakarta.

-Felidegesit ez a fiú.-mondta majd elkezdett kifelé hessegetni a házból. Mikor kiléptünk akkor kanyarodott be a ház elé egy fekete BMW.

-Ez apa lesz.-mondta Dave majd elkezdett lesétálni a lépcsőn én pedig utána.

-Szia fiam.-mondta, majd rám nézett.

-Aliz. Ezer éve nem láttalak. Olyan régen voltál itt.-mondta Dave apja majd megölelt.

-De Mr. Willson három hete aludtam itt Davenel.-mondtam neki, ő pedig elhúzódott.

-Elég régen volt már az.-mondta nevetve.

-Öcséd?-kérdezte Davet.

-Éppen józanodik a kanapén.

-Volt suliban?-kérdezte Mr. Willson sóhajtva.

-Persze. Most hoztuk haza Alizzal.-mondta Dave felém mutatva.

-Tudod, mióta anyátok lelépett sokkal jobban figyelni kell rá.-mondta Davenek aki zavarában megvakarta a tarkóját. Inkább elfordultam nehogy azt higgyék, hogy hallgatózok vagy bármi.

-Apu, engem is megviselt mégsem viselkedek így. Jobban fogok rá figyelni, de ez akkor sem állapot.-mondta Dave majd elindult felém.

-Hazaviszem Alizt utána elmegyek Nikiért és együtt jövünk ide.-mondta Dave az apja pedig csak bólintott.

-Rendben. Aliz.-mondta én pedig megfordultam.

-Igen?-kérdeztem mosolyogva.

-Gyere gyakrabban. Jót teszel mind két fiúval.-mondta nekem mosolyogva, majd elindult befelé a házba, én pedig szó nélkül Dave után sétáltam majd beültem a kocsiba. A pár perces utunk lassan és csendbe telt el. Mikor Dave megállt a háznál kiszálltam és ő is velem, odasétált hozzám, majd szó nélkül magához rántott és szorosan megölelt.

-Nem akarlak téged sohasem elveszíteni…sokat jelentesz nekem.-mondta suttogva.

-Nekem is te Dave, és nem fogsz nyugi. Itt leszek veled mindig.-mondtam majd megsimogattam az arcát és adtam neki egy puszit a homlokára.

-Megyek Nikiért, majd beszélünk.-mondta majd még egyszer megölelt és beszállt a kocsiba. Integettem neki, majd besétáltam a házba. Egyedül voltam otthon. Ledobtam a cuccaimat majd magam elé vettem a laptopomat és bekapcsoltam.

-Ezt nem hiszem el! Nincs internet.-mondtam mérgesen, majd lecsuktam a laptopot és elmentem fürdeni. Beültem egy kádforró vízbe és olvastam tovább a könyvemet. Két óra múlva mikor már kezdett lehűlni a víz kiszálltam megtörülköztem, majd felöltöztem és megszárítottam a hajamat. Mivel még mindig nem volt internet ezért Carlanak írtam egy SMS-t, hogy ma nem leszek Facebookon. Leültem tanulni, majd mikor apuék hazajöttek elköszöntem tőlük és felmentem az emeletre. Bebújtam a puha ágyamba és már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom. Lexy volt az.

-Szia, holnap Corner Caffe 15:00?-kérdezte én pedig elkezdtem nevetni.

-Remek ötlet.

-Hozzom Millit magammal, hozzál te is valakit, de ne Dannyt mert lányos beszélgetést szeretnék.-mondta.

-Akkor szólok Nikinek.

-Rendben, majd még holnap hívlak, szia.-mondta majd letette Éppen hívni akartam Nikit, mikor Dave hívott engem.

-Szia. Oda adnád egy kicsit Nikit?-kérdeztem ő pedig mondta, hogy persze és átadta a telefont.

-Szia, mondjad.

-Holnap 15:00 Corner Caffe Lexy, Milli és én.

-Rendben. Majd még megbeszéljük a részleteket.-mondta majd hallottam, ahogy visszaadta Davenek a telefont.

-Bocsi, mit szerettél volna?-kérdeztem.

-Hallom holnap a lányokkal kávézni mentek de, ha este szánnál rám egy kis időt azt megköszönném.

-Rednben, de miért?-kérdeztem furán.

-Szeretnék veled beszélni. NÉGYSZEMKÖZT.-mondta kihangsúlyozva.

-Redben. Holnap, ha végeztünk a kávézással akkor elmegyek hozzátok és együtt átjövünk ide és itt alszol. Így jó?-kérdeztem ő pedig hümmögött egyet.

-Rendben akkor holnap. Sziasztok.-köszöntem el és letettem a telefont. Leszaladtam anyuékhoz.

-Holnap este ki van itthon?-kérdeztem tőlük.

-Én holnap Altairnál alszom.-mondta Evy.

-Éjszakázom.-mondta apu én pedig anyura néztem.

-Itthon vagyok, de sok papírmunkám van.-mondta nekem.

-Az nem gond, itt aludhat Dave?-kérdeztem anyu pedig bólintott.

-Persze, legalább nem fogsz unatkozni.

-Hihetetlen, hogy ennyire nyugodtan megengeditek.-mondta Evy durcásan.

-Elsős kora óta ismerjük Davet.-mondta anyu.

-Itt aludhat, mert tudja, hogyha valamit csinál Alizzal velem gyűlik meg a baja.-mondta apu majd nyomkodta tovább a TV-t.

-Rendben, mentem aludni.-mondta Evy majd bevonult a szobájába.

-Köszönöm.-mondtam anyunak adva egy puszit az arcára.
-Jó éjt.-mondtam majd fölszaladtam. Lefeküdtem és aludtam várva a holnapi kávézást. Egy dolog miatt izgulok. Mit akarhat Dave? Mi történhetett? 

Folytatás várható!