Egy napom!!! 10.rész

A történet újraírás alatt van!
Nemsokára felkerül az oldalra addigis köszönöm a türelmet.

Egy napom!!! 9.rész

A történet újraírás alatt van!
Nemsokára felkerül az oldalra addigis köszönöm a türelmet.

Egy napom!!! 8.rész

Egy napom! 8.rész

2013. 09. 17. (kedd)

Éjszaka fölkeltem,  vagyis hajnalban… igazából nem nagyon tudom, hogy a 4:30 melyiknek is számit pontosan. Néztem a plafont, gondoltam olvasok könyvet, de ezt ki is vertem a fejemből ugyanis a mellettem lévő ágyon Brain aludt és megölt volna, ha bármilyen kis fényt kapcsolok…ezért csak néztem a plafont és a telefonomat néha nyomkodtam, de Brain akkor is forgolódott szóval inkább azt is hagytam. Már 5:20 volt ezért úgy döntöttem elkezdek készülődni, úgyis nulladikom lesz és aludni már nem tudok. Halkan fölültem és ültem egy ideig az ágyon, majd fölálltam és csendben kisétáltam. Benéztem anyuék hálószobájába. Anyu aludt egyedül, apu mostanában sokat éjszakázik, ezért nem nagyon van itthon. Egyik nap el kéne mennünk együtt valahova. Kisétáltam a konyhába és felraktam a vizet forrni a vízforralóba, közbe mentem élelmet gyűjteni a spejzbe találtam két darab müzli szeletet szóval azt szépen megettem és közben elkészítettem a finom meleg zöldteámat. Istenem mennyit fogok én pisilni ma a zöldteám miatt. Elindultam vissza a szobámba a müzlivel és a teámmal, miközben sétáltam a szobámhoz benéztem Evy és Altair összebújva aludtak, bementem a szobámba leültem az ágyamra törökülésbe és ettem. Mikor befejeztem letettem mindent az asztalomra és minél halkabban és alig-alig világítva próbáltam felöltözni, ami borzasztó kellemetlen volt, hiszen a saját szobámba voltam és ott kellett halknak lennem. Zokni, bugyi, nadrág rajtam volt a hajam-kifésültem, jön a melltartó, póló és a pulcsi. Éppen kapcsoltam be a melltartómat és fordítottam meg hogy felvegyem mikor egy kis villany felkapcsolódott én pedig Brain felé néztem. Mind a ketten lesokkolva néztünk a másikat én hamarabb kapcsoltam és neki dobtam egy pólót, mire ő egyből elfordította a fejét. Kikaptam a szekrényből egy pólót felvettem megfogtam a táskámat, pulcsimat és amilyen gyorsan tudtam kiviharoztam a szobámból. Leültem a konyhába a reggeliző pulthoz és csak fogtam a fejemet.

-Istenem, de szerencsétlen vagyok. Miért nem hoztam ki a cuccaimat és öltöztem kint. Konkrétan a legjobb barátom látott félig meztelenül. De egy barom vagyok.-mondtam magamnak és már elkezdtek potyogni a könnyeim, mikor valaki megsimogatta a hátamat, egyből felkaptam a fejemet és Brainnel találtam szembe magam.

-Aliz…-kezdte el a mondatát, de felálltam és elkezdtem ráznia fejemet.

-Szerintem felesleges bármiről is beszélnünk.

-De Aliz…nem láttam semmit.-mondta és közben próbált mosolyogni. Nehéz volt neki hinni.

-Brain nem hagyhatnánk ezt a dolgot?-kérdeztem és közben elindultam befele a szobámba. Mikor beértem leültem az ágyamra és újra csak a fejemet fogtam. Sose fogom ezt a pillanatot kiverni a fejemből. Felálltam elővettem a kis kabátomat fölvettem és el akartam indulni kifele, de Brain bejött a szobámba és becsukta az ajtót.

-Neeem.-mondtam és meg akartam kerülni, de ő elém állt, én pedig mindig beleütköztem a mellkasába.

-Ne csináld, kérlek.-mondtam már neki remegő hangon.

-Szeretném ezt veled megbeszélni.

-De Brain ezen nincs mit megbeszélni, úgy érzem, hogy az lenne a legjobb, ha most elmennék, és nem találkoznánk egy ideig.- mondtam még mindig előre bambulva, soha többé nem tudok a szemébe nézni.

-Héé Carter….-kezdte el a mondatát.

-Aliz vagyok.-mondtam idegesen, majd újra meg akartam kerülni, de megint csak a mellkasába ütköztem, ő pedig megfogta a kezemet felemelte és adott rá egy puszit. Én már teljes testemben remegtem, féltem…mitől féltem? Nincs okom félni. Hiszen ez csak Brain. A barátom a haverom, nagyon jóban vagyunk, nincs mitől félnem…egyre közelebb éreztem magamhoz, már a fülembe lihegett. Ugyan Aliz, csak beképzeled, hiszen nincs mitől….hiszen…mert ugye…áh, csak a barátunk…haver… haha…hát persze.

-Aliz….-hallotam ahogy halkan suttogva a fülembe súgta a nevemet. Ugyan semmi nem fog történni…de mégis érzem, ahogy egyre jobban remegek és érzem, ahogy pár könnycsepp folyik le az arcomon, meleg, nedves…utálom…utálok sírni…utálok félni.

-Sajnálom…szö-szörnyen sajnálom, de meg-meg-megkell tennem, mert ha nem teszem…örökre bá-bánni fogom.-mondta dadogva. Mit akar?…Mit csinál? Miért csinálja? Nem…nem akarok…egyszerűen nem…kérlek Brain ne.

-Brain ez hü…-kezdtem el a mondatomat, de már a szája az enyémen volt a kezeit pedig a csípőmre tette. Nem…egyáltalán nem szabadott volna, de mégis…meleg érintés. Régen éreztem ilyet…de tudom, hogy hülyeséget csinálok…A barátnője…nem tehetem. Egyből elhúzódtam tőle.

-Brain…kérlek, ne tedd ezt velem.-mondtam neki, és újra elkezdtek potyogni a könnyeim.

-Aliz…nem te-tehetek mást.-mondta magához húzva és elkezdte a nyakamat csókolgatni.

-Tönkreteszel…testileg, lelkileg…kérlek.-mondtam újra eltolva, de ő újra magához húzott és megcsókolt…Lehet ellenállni egy ilyen meleg és szerető érintésnek…első pillanatban nem, de utána megjavul az ember gondolkodása.

-Hagyj, kérlek.-mondtam neki zokogva, majd ellöktem és kiviharoztam a szobámból. Könnyeimmel küszködve futottam ki minden cuccommal a házból, elindultam...futottam, hogy hova? Fogalmam sincs, csak utca-utca után jött, mentem, rohantam, csak elakartam tűnni innen, már nem éreztem a lábaimat, nem éreztem a súlyomat…éreztem ahogyan összerogyok és a földön zokogok tovább. Egyik pillanatban hallom, ahogyan valaki fut felém. Kezd hideg lenni, lehet érezni, hogy vége a nyárnak és jön az ősz, utána pedig a tél. Hideg van, egyre hidegebb, szeretem a hideget a havat az esőt…

-ALIZ…-hallom, valaki üvöltő hangját, de nem reagálok semmit, csak tovább gondolkodok és sírok...mást nem tudok tenni.

-Aliz te mi a jó fenét csinálsz itt?-kérdezte meg Mike…soha nem örültem még ennyire neki, gondolkodás nélkül a karjaiba ugrottam és tovább sírtam.

-Te jó isten…mi történt?-kérdezte a hajamat és a hátamat simogatva, de csak tovább szipogtam.

-Rendben, hagyjuk. Gyere, menjünk.-mondta nekem.

-Kapaszkodj belém, erősen.-mondta , majd megfogott és felvett a derekára a lábammal körbeöleltem a csípőjét. Éreztem, ahogy valaki velem van…és talán jobb is lehetne a dolog, hogyha most kiderülne, hogy szeret, de én nem akarok több fiút az életembe….Brain tönkretett teljesen…egy csóktól. Mike hazavitt, felvitt az emeletre és utána letett az ágyra.

-Maradj itt. Hozok neked teát.-mondta, majd betakart és leszaladt az emeletről.

(Brain Wish szemszöge)

Lesokkolva álltam miután kiszaladt mellette. Egy barom vagyok és feltehetőleg egy életre elveszítettem egy fontos barátomat… azért mert nem birok uralkodni magamon.

-Idióta, idióta, idióta.-mondogatom magamnak minél halkabban nehogy felkeltsek bárkit is. Összeszedtem minden cuccomat írtam Evynek egy cetlit és letettem a szobájába, hogy elmentem, mert elintézni valóm van. Kimentem a házból felpattantam a motoromra és amilyen gyorsan csak tudtam száguldoztam végig az utcákon. Egy vadbarom vagyok, aki nem képes uralkodni, magán mert meglát egy meztelen női felsőtestet?  Nem…ez hülyeség…csak, lehet, azért nem tudok magamon uralkodni, mert azt a nőt láttam…aki talán…ebben a pillanatban sikítást hallottam ezért amilyen gyorsan tudtam lefékeztem, de eldőltem a motorral….Egyből felpattantam és a zebrára néztem ahol a sikító nő lihegett, odafutottam egyből.

-Jézusom, ne haragudjon kérem. Elbambultam. Jól van? Ne vigyem be? Vagy hívók egy mentőt.-mondtam emelve a telefonomat, mire a nő kikapta a kezemből a telefont.

-Semmi gond, lefékezett. Inkább maga szorulna orvosra.-mondta a lábamra mutatva. Eddig észre se vettem, hogy csorog végig a lábamon a vér.

-Ugyan semmi gond. Majd eláll.-mondtam odanyúlva a hölgy kikapott a táskájából egy csomag zsebkendőt és odaadta.

-Fitala úrfi…ha gondolkodni akar, úgy gondolom, inkább gyalogoljon egyet. Higgye, jobban kitisztítja a fejét.-mondta mosolyogva.

-Még egyszer elnézést kérek, és igaza van.-mondtam sóhajtva egyet.

-Vigyázzon magára.-mondta nekem, majd elindult.

-Őn is.-mondtam intve egyet, felállítottam a motoromat és elkezdtem tolni, majd végül fölültem rá elindultam szépen lassan. Azt hiszem kicsit benőtt a fejem lágya, nem szabad száguldozni ez egy szerencse volt, hogy semmi nem történt. Beültem egy kávézóba ott üldögéltem órákon keresztül és azon gondolkodtam, hogy fogok tudni ezek után Alizra barátként nézni.

(Aliz Carter szemszöge)

Fekszem Mike ágyán…egyszer erről már álmodtam, de akkor nem zokogva hozott fel azért mert egy másik srác megcsókolt mikor én nem akartam…hanem…khm, szóval más miatt. Következő pillanatban Mike jött be és ülte le az ágy szélére.

-Tessék.-mondtam a teát letéve az éjjeli szekrényre.

-Nincs itthon senki ugye?-kérdeztem tőle halkan, erre ő megrázta a fejét. Megnyugodtam.

-Még mindig nem szeretnéd elmondani mi történt?-kérdzete tőlem sóhajtva.

-Ez bonyolult…nehéz lenne elmondani.-mondtam neki befelé fordulva, ő mellém feküdt és átkarolt, majd magunkra húzta a takaróját.

-Ahogy érzed. De ha el szeretnéd mondani, akkor rendelkezésedre állok.

-Köszönöm.-mondtam, majd abban a pillanatban lehunytam a szememet. Nem megyünk első órára…senki nem halt még bele.

-Gratulálok…már ágyba is bújtatok. Bravó. Tapsot érdemeltek.- hallotam meg Dave hangját. Ez hiányzott a legjobban.

-Takarodj már innen. Azt se tudod mi a baja, és itt baszogatod. Csodálkozol, hogy nem akar már tőled semmit, még barátságot se.-mondta Mike mérgesen.

-Neked meg csak azt akarja, híd el.-mondta Mike férfiasságára mutatva, ebben a pillanatban kimásztam az ágyból és Davel szembe álltam.

-Mire jó ez neked?-kérdeztem őt teljesen nyugodtan.

-A..A..Aliz, miért vagy ennyire meggyötört? Mintha átment volna rajtad egy úthenger.-mondta Dave.

-Kösz….szeretem mikor bókolsz. Valld be Dave, hogy csak tönkre akarsz tenni.-mondtam még mindig nyugodta hangon.

-Hát ha evvel a viselkedésemmel ezt műveltem veled, akkor soha többet nem viselkedek így eskűszöm.-mondta Dave kapkodva a szemét. Megbánást hallok a hangján…

-Te…te most sajnálod amit tettél?

-Aliz…tudod, hogy szeretlek.-mondta, majd megölelt….de ez az ölelés nem volt olyan, mint régen…nem öleltem vissza és amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam tőle.

-Mike megyünk?-kérdeztem, és el is indultam, Mike pedig utánam jött. Nem vagyok kíváncsi rá, rájöttem, hogy egy bolond voltam. Ha ez az igaz barátság amit Davetől, Nikitől és Braintől kaptam akkor ebből én nem kérek ebből soha többet.

-Remélem…nem fog elárulni.-mondtam sóhajtva mikor beültem Mike mellé a kocsiba.

-Nem fog. Ebben biztos vagyok.

Késve de beértünk az iskolába, bementünk a terembe…soha nem voltam még ennyire meggyötört. Egyszerűen éreztem magamon, hogy egyre lejjebb…lejjebb…és lejjebb süllyedek. A személyiségem bomlik szét, a barátaim mind kimutatják a foguk fehérjét, én pedig érzem, ahogy állandóan csorog az arcomon a könny.  Végigültem az órát, de utána amilyen hamar csak tudtam szaladtam a könyvtárba. Talán itt lesz egy kis nyugtom. Járkáltam a sorok között, könyveket nézegettem. Rájövök, hogy itt mindig vannak izgalmas könyvek, mindig találok valamit, ami nekem tökéletes.

-Alizkám…minden rendben?-kérdzete meg Jefferson tanárnő.

-Perze tanárnő, csak kicsit elgondolkodtam.

-Rendben, bármi van nyugodtan gyere hozzám.-mondta mosolyogva, majd tovább pakolászta a könyveket. Megszólalt a csengő, nem hiszem el ilyen hamar elment 15 perc?

-Tanárnő…lenne mégis egy dolog, amiben segíthetne.-mondtam felé sétálva ő pedig feltolta a szemüvegét és mosolygott.

-Mondjad Alit.

-Nem lehet róla szó, hogy itt maradjak ezen az órán…nincs kedvem bemenni, mert nagyon nem vagyok jól lelkileg, olvasnék egy kicsit, segédkeznék, ha kell.-kértem, és féltem a választól nagyon. Jefferson tanárnőn látszott, hogy gondolkodik.

-Milyen órád lesz?

-Történelem…tudom, hogy fontos, de most annyira nincs hozzá lélekjelenlétem.

-Rendben, beszélek a tanár úrral, hogy segítesz nekem és, hogy igazoltan vagy távol.-mondta, majd odasétált az asztalához és felhívtam a tanárt. Beszélt vele, majd visszajött hozzám.

-Azt mondta maradhatsz, de csak azért mert tudja, hogy bepótlod.

-Köszönöm tanárnő.

-Menj olvas.-mondta és közben megsimogatta a hátamat, sétáltam tovább a sorok között, találtam egy könyvet amit állva elkezdtem olvasni, egy idő után leültem az asztalhoz. Írtam Mikenak egy sms-t, hogy itt vagyok, és ne aggódjon, visszaírt, hogy rendben bármi van, írjak. Pár perc múlva, valaki leült mellém, remek…végül is, csak egyedül akartam maradni. Éreztem, ahogyan egyre közelebb van és konkrétan liheg a fülembe.

-Ne haragudj, nem érzed magad kicsit bunkónak?-kérdzetem ránézve, majd a pupilláim kitágultak.

-Bocsánat…szeretem ezt a könyvet.-mondtam fél elmosolyodva.

-Jaj…ne haragudj Nathen. Nem tudtam, hogy te vagy! Nincs órád?-kérdzetem tőle.

-Lyukas óra, eddig kint beszélgettünk, de bejöttem olvasni. Szeretem ezt a könyvet. Gyönyörű a története. Romantikus, mégsem az a nyálban tocsogós. Fantasztikus a story.

-Örülök neki, hogy ezt más is olvasta rajtam kívül. Ebben a könyvtárba, nem hiszem, hogy olyan sokan olvasni járnak.-mondtam sóhajtva, majd a hátsó sorra néztem. A tv előtt ültek és a saját behozott Xboxal játszottak.

-És te? Miért vagy itt?

-Gond…túl sok gond, nem volt kedvem az emberekhez.

-Jaj, akkor hagylak.-mondta felállva, de a keze után kaptam.

-Ne…kérlek maradj.-mondtam neki, és közben végig fogtam a kezét…ahhoz képes, hogy fiú nagyon puha, vékony és selymes a keze…jó érzés volt megfogni.

-Maradok.-mondta, leülve, de közben nem engedte el a kezemet. Történt velem ma már elég sok minden fura, rossz és kellemetlen. Azt hiszem jobb, ha előbb lépek, mint ő ezért elengedtem a kezét és megigazítottam a hajamat, felálltam ezért ő is felállt. Szó nélkül odasétáltam tanárnő felé.

-Kiszeretném venni ezt a könyvet.-mondtam neki, ő pedig bólintott és beírta a gépbe. Visszafordultam és visszamentem Nathenhez.

-Megyek…mert nem sokára becsengetnek.-mondtam kicsit félénken.

-Elkisérlek.-mondta, majd ketten kimentünk és elindultunk a nagy épület felé.

-Egyik nap elmehetnénk valahova, hogy jobban megismerjük egymást.-mondta, n pedig nem szóltam semmit.

-Vagy nem jó ötlet?-kérdezett újra…válaszolnom kellet.

-Igen, majd valamikor.

-Heh Carter…-hallootam meg Holly hangját. Megfordultam.

-Holly, ehhez most semmi életkedvem nincs. Hagyjuk most jó?-mondtam, amjd tovább sétáltam. Holly lesokkolva állt, majd Nathenhez futott és belekarolt.

-Tudsz nekem segíteni?-Kérdezte mosolyogva.

-Most nem érek rá.-mondta, majd sietett utánam. Bementünk az épületbe.

-Nem mész órára?-kérdzetem.

-Testnevelés lesz, ott van a termetek mellett.

-Ohh, rendben.-mondtam kicsit aggódva. Fantasztikus lesz ha együtt látnak minket.

-Na akkor itt elválnak az utjaink.-mondtam mosolyogva és elindultam a terembe.

-Aliz.-modta Nathen majd odajött és adott az arcomra két puszit.

-Szia. majd találkozunk.-intett a kezével és elindulta a tornaterem felé, én sóhajtva bementem leültem a terembe és amennyire tudtam kizártam a külvilágot. Hamar eltelt a nap alig-alig szóltam bárkihez is. Napvégén sétáltam hazafele mikor Mike állt meg mellettem kocsival.

-Hazavigyelek Carter?-kérdezte meg engem pedig kirázott a hideg.

-Köszi nem kell. Sétálok.-mondtam mosolyogva és tovább mentem, elővettem a fülhallgatómat és bedugtam a fülest a fülembe. Ki akartam zárni a külvilágot, senkire sem figyelni. Alig ment le az első zene mikor csörgött a telefonom.

-Szia Evy mondjad.-vettem fel a telefont.

-Szia végeztél már?

-Persze már sétálok haza. Miért?

-Jaaah, csak, hogy ne zavarjalak.

-A suliba se zavartál volna.-mondtam neki nevetve.

-Naaa csak annyi, hogy reggel találta egy kis levelet a szobámba amit Brain írt. És nem értem miért futott el olyan hirtelen, hogy még fel se ekeletett minket.

-Nem tudom…

-Nem veled ment el véletlenül?

-Nem. Én eljöttem otthonról, de nem tudok semmit.

-Nem találkoztatok reggel?-kérdezte, nekem pedig minden végig futott az agyamon…mi a jó válasz.

-Aliz…ott volt még reggel mikor felkeltél vagy már nem?

-Ott volt.

-Bezséltetek.

-Csak pár szót.

-És nem látszott rajta semmi?

-Minek kellett volna?

-Hát mit tudom én. Te találkoztál vele.

-Semmi. Ugyan olyan volt mint mindig. Egoista, önbizalommal teli.

-Ohh…

-…

-Húgi biztos nem történt semmi, amit ketten titkoltok?-kérdezte gyanakodva. Ohh te jóó istenem, már teljesen kivoltam, megálltam és leültem a közeli padra.

-Dehogy történt. Tényleg csak pár szót váltottunk aztán én eljöttem, mert nulladikom volt. Fogalmam sincs, milyen dolga van.

-Nem veszi fel a telefont nekem.

-Biztos nem ér rá.

-Nem jött suliba.

-Biztos nem ér rá.

-Hamar elment.

-Biztos nem ért rá.

-ALIZ.-üvöltött Evy a telefonba.

-Igen?-kérdzetem tőle teljesen normálisan.

-Ha megtudm, hogy hazudtál és nem mondtál igazat…és tudod, hol van ez az idióta…én esküszöm kitekerem a nyakadat.

-Hát én nem tudok semmit. De miért keresed ennyire?

-Mert nem érem el és tudni akarom mi van vele.

-Ohh…

-Hívd fel te.-mondta a nővérem én meg teljesen lesokkoltam…biztos nem.

-Minek?

-Hogy megtudjuk, hol van.

-Felnőtt ember…oda megy, ahova akar.

-Kezdesz nagyon gyanús lenni.

-Felhívom ne ezen múljon…de már felnőtt ember hál istennek tudja mit csinál.

-Remélem neked felveszi.

-Nem tudom.

-Na hívd, és csörögj, hogy mi volt.-mondta a nővérem sóhajtva.

-Rendben, szia.-köszöntme el.

-Csók.-köszönt el ő is. Sóhajtottam egyet, majd kikerestem a névjegyzékemből Brain számát. Ha négy csörgetésre nem veszi fel, akkor leteszem és megmondom Evynek, hogy nem vette fel. Elkezdtem hívni. Egy csörgés semmi. Két csörgés semmi. Három csörgés…

-Aliz.-hallottam meg Brain hangját.

-Annyira örülök, hogy hívtál.

-Brain.

-Mekell beszélnünk a dolgokat.

-Brain.

-Azt hittem soha többet nem akarsz majd velem beszélni.

-Brain.

-Édes istenem annyira sajnálom nem akartam, hogy ez legyen.

-BRAIN.-mondtam hangosabban.

-Ne haragudj.

-Nem akarok én semmit. Csak Evy megkért, hogy hívjalak fel, mert neki nem veszed fel a telefont ő meg szétidegeskedi magát, hogy mi lehetett olyan fontos, hogy leléptél reggel. Meg, hogy én gyanús vagyok neki és biztos tudom te hol vagy, szóval hívd, fel találj ki valami kamu storyt hova lettél reggel, miért nem mentél iskolába és mond meg neki, hogy nekem semmi közöm semmihez és semmit nem tudok. Csak reggel találkoztunk pár szót váltottunk és ennyi.

-Értem és oké.

-Köszönöm.

-Aliz…nem tudnánk valahol beszélni?

-Hol?

-Nálatok?

-Nincs kedvem apu előtt mászkálni egyből levágná, hogy valami nem stimmel.

-Valami kávézó? Étterem?

-Nem akarok közönséget.

-Miért?

-Mert nem akarom, hogy lássanak minket és pletykáljanak a nővéremnek.

-Akkor nálunk.

-Hol?

-Hát ahol lakom, otthon, nálam.-mondta furán.

-Azt se tudom hol laksz, mindig te vagy nálunk, sose vittél még fel minket.

-Itt az ideje. Hol vagy? Elugrok érted.

-Elsétálok a moziig.

-Oké megyek.-mondta majd letette. Pár perc múlva már a mozi előtt álltam, Brain is megérkezett 15 perc múlva. Beültem a kocsiba és elindultunk. 30 perc múlva álltunk meg.

-Belváros…de utálom.-mondtam kiszálva a kocsiból.

-Nincs itthon senki, mindenki dolgozik, nyugodtan tudunk beszélni.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, elsétáltunk a liftig felmentünk a legfelső emeletre, 9-re és kiszálltunk.

-Erre.-mondta, majd kinyitotta az ajtót.

-Kié a kocsi?

-Öcsémé, a tömegközlekedést használja.

-Mennyi idős is?

-17.

-Ohh.-mondtam, majd levettem a cipőmet és a táskámat felakasztottam.

-Gyere.-mondta a szobája felé mutatva, bementem és leültem az ágy szélére.

-Hívd fel a nővéremet és nyugtasd meg.

-Rendben, kimegyek addig.-mondta és már bent sem volta szobában. Eldöntöttem, hogy higgadt maradok végig amíg beszélgetünk. Tetszik, ez a szoba látszik, hogy fiú szobája, de mégis annyira hangulatos, a plafonon végig Led csíkok mennek végig, ami nagyon hangulatos, hatalmas sarok asztala van, amin három monitor van hozzákötve a laptophoz, világító billentyű és egér. Rengeteg kép van a falon, asztalon. Családi képek az öcsével, anyukájával, apukájával. Ohh és persze a mi csapatunkról is. Evy Altair Brain és én. Azt hiszem ez a kép a mostani nyaraláson készült. Állunk négyen Altair fogja Evy derekát, Evy pedig szokásos gyönyörű mosolyát villantja. Brain egyik keze a derekamon másik a zsebében és közben mosolyog. Én fogom a telefont és mosolyra húzom a számat. Szeretem ezt a képet. Következő képen Altair és Brain vannak a focicsapattal mikor megnyerték a hazai döntőt. Felakasztva a falra egy montázs Evyvel vicces, mosolygós, és komoly képek vallogatása. Van egy fektetett kép is amin velem van, két kép van egymás mellé szerkesztve egyiken átölelem a nyakát és mind a ketten mosolygunk, a másikon pedig ad egy puszit az arcomra én pedig közben nevetek. Az asztal felett van egy parafa tábla, ami televan koncert jegyekkel, belépőszalagokkal, és rengeteg kép amin a barátnőjével vannak, nevetnek, mosolyognak, ölelkeznek, csókolóznak. Inkább visszaültem az ágyra, ekkor bejött Brain is.

-Beszéltem vele, minden okés.

-Igen küldött üzenetet, hogy beszéltetek.

-Mi ez a kezedben?-kérdezte odasétálva. Basszus a kezembe maradt a közös képünk.

-Öhh, csak nézelödtem. Bocsánat.

-Jaj, ezt a képet szeretem akkor csináltuk mikor elmentünk megnézni ketten azt a horror filmet. és próbáltalak felvidítani meg viccelődni veled, mert annyira féltél.

-Ohh, remek emlék.-Mondtam nevetve

-Igen az.

-Szóval?-kérdeztem tőle, de ő csak csendben állt velem szemben

-Brain te szerettél volna beszélni. Hallgatlak.

-…

-gyere ülj le.-mutattam az ágyra ő pedig szó nélkül leült.

-Nagyon sajnálom, amit reggel tettem. Nem volt érett dolog. Gondolkodnom kellett volna.

-Remek meglátás.

-cCak egyszerűen nem értem. Úgy éreztem meg kell tennem, hogy ha nem teszem meg akkor…

-Akkor?

-Nem tudom Aliz, egyszerűen…nem tudok válaszolni erre.

-Értem.-mondtam sóhajtva.

-Csabító volt…és meg kellett tennem.

-Brain

-Tudom, hogy egy barom vagyok.

-A barátnőd szeret téged, és remélhetőleg ezt sose tudja meg. Szépen menj el hozzá töltsetek együtt több időt.

-De

-Nincs be.-mondtam mosolyogva.

-Nem akarok elmenni hozzá.-mondta megfogva a kezemet.

-Brain 19 éves vagy és 15…mit akarsz tőlem?

-16 hat leszel pár hónap múlva.

- Nem ez a lényeg.

- Nem tudom…nem akarom, hogy legyél velem és járj, de ha most hagylak elmenni akkor elveszítem emiatt a barátságodat is.

-Nem veszíted el…a barátom maradsz ugyan úgy.

-De…ez biztos?

-Hazudtam én neked valaha?-kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.

-Nem.-mondta sóhajtva.

-Na látod.-mondtam majd felálltam az ágyról.

-Haza megyek. Majd beszélünk.-mondtam elindulva.

-Ne vigyelek haza?

-Megoldom.-mondtam, majd kimentem felvenni a cípőmet és a táskámat levettem a fogasról.

-Szia Brain.-mondtam és kinyitottam az ajtót.

-ALIZ.-kiáltott utánam.

-Hmm?-fordultam meg, ő pedig odajött adott egy puszit az arcomra és sóhajtott egyet.

-Jó utat.

-Köszönöm.-mondtam, majd leszaladtam a lépcsőn és hazamentem amilyen gyorsan csak tudtam.

-Édes kicsi kislányom. Hol voltál?-kérdezte tőlem apu mikor hazaértem.

-Sétáltam, és nézelődtem a könyvesboltban.

-Jólvan. Csinálsz valami vacsorát?

-Anyu? Evy?

-Nővérem Altairral és Brainnel mennek fél óra múlva valahol pizzát enni.

-naa szép mondhatom.-mondtam nevetve.

-Ella pedig bent maradt, mert a drága főnők asszonya kitalálta, hogy szeretne valami új ruhát, valami télieset.-mondta apu női hangon.

-Istenem az a nő. Szegény anyu.

-Rendelek egy gyros tálat. Kérsz vagy nővéredékkel mész?-kérdezte tőlem miközben már a telefonján tárcsázta a számot.

-Pizzázok ha nem baj.-mondtam neki mosolyogva.

-Tessék pénz. Hozz valami sütit is ha tudsz.-mondta, majd adott egy puszit az arcomra.

-Köszi.-mondtam és bementem a szobámba. felhívom Evyt.

-Sziiia.-köszöntem bele boldogan a telefonba.

-Szia Húgi, mizus?

-Merre vagytok?

-Altairnál.

-Felvesztek mikro mentek pizzázni.

-Ohhh, már otthon vagy? Nanááá, húzd le aput mert nincs pénzem.

Ad ő magától is.-mondtam nevetve.

-Mi a francnak nektek pénz, úgyis mi fizetünk, nem fogjuk hagyni, hogy ti fizessetek.-mondta Brain a telefonba.

-Jóólvan.-mondta nevetve Evy, majd letette a telefont. Átvettem egy szakadtabb farmert és a kedvenc kockás ingemet. Táska, cipő, pénz, teelfon. Írány kifele.

-Pulcsit azért vegyél fel.-kiáltott utánam apu.

-Okés.-mondtam ,majd felkaptam a bőr kabátomat és kiszaladtama  ház elé. Ha melegem van úgyis letudom venni.

-Húgiii.-kiabált a kocsiból a nővérem, miközben üvöltött kifele a zene.

-Szia.-mondtam, majd beszálltam mögé, így Brain mellé ültem.

-Szia, hogy vagy?-kérdezte hátra nézve Altair.

-Remekül csak menjünk, mert éhes vagyok.-mondtam Altair pedig beletaposott a gázba.

-Evy elől énekelgetett…akarom mondani üvöltözött Altair pedig a külvilágot kizárva vezetett.

-Aliz…-kezdte el Brain én pedig ránéztem.

-Csinos vagy.-mondta mosolyogva és megfogta a kezemet.

-Köszönöm.-mondtam, de elrántottam a kezemet és inkább elkezdtem nyomogatni a telefonomat. Hamar odaértünk a pizzázóhoz, ahol rendeltünk három hatalmas pizzát, és mellé innivalókat. Beszélgettünk, meghaltunk a rengeteg pizzától végül pedig késő este jöttünk ki.

-Mennyi az idő?-kérdezte Evy

-00:50 van.-mondtam a telefonomat nézve közbe pedig a vállamat dörzsölgettem. Estére lehűlt a levegő.

-Felhívom anyut.-mondta Evy és a füléhez emelte a telefont.

-Szia, bent vagyunka  városba, pizzáztunk.

-Tudom. Most jöttünk ki.

-Figyelj nem megyünk haza Altairnál vagy Brainnél alszunk aztán reggel korábban hazamegyünka  cuccainkért.

-Ohh anyaa te vagy a legjobb. Imádunk.

-Szeretünk anyuciii.-kiáltottuk egyszerre a telefonba anyunak aki mondta, hogy ő is és elköszönt.

-Naaa kinél van több hely?-kérdezet Evy felkapva a fejét.

-Nálunk biztos nem, én azt terveztem nálatok leszek mert ott van nálunk a nővérem a párja és a gyerek, plusz anyu apu meg valami ezer éves haver… az összes szoba és kanapé foglalt.-mondta Altair nevetve.

-Felhívom anyut.-mondta Brain, majd elkezdte tárcsázni az anyja számát és kihangositotta.

-Szia.

-Szia. Öcséddel meg vagytok?-kérdezte Brain szeme meg kikerekedett.

-Micsoda?

-Hát megvagytok?

-Anyu és a városba vagyok nem értetek még haza?

-Mond fred, miért van az, hogy én állandóan jártatom azt a kib@aszott pofámat, de ez a két szerencsétlen fiú gyermek sose figyel rám.

-Mert?-kérdeztem tőle fölényesen.

-Mondtam még vasárnap, hogy lemegyünk a nagyszülőkhöz vidékre, mert unom a belvárost, nagyon és, hogy együtt lesztek.

-És mikor mentetek?

-Hétfő reggel.

-A te drága kisebbik fiad nagyon rendes. Mert iskolában volt ma pedig én a héten ma délután mentem haza először.

-Hát nagyon boldog vagyok. Akkor takarodj haza az öcsédhez, és maradj is vele a héten otthon kösz. Na csá.-mondta, majd letette a telefont.

-Tudod…és bírom anyádat.-mondta Evy Brainnek.

-Akkor írány hozzám.-mondta Brain, majd beült a kocsiba, mi pedig mellé. Hamar odaértünk felmentünk,de a nappaliba kicsit fura látvány fogadott minket.

-Bocs, hogy zavarok Will.-mondta Brain, mikor az öccse hátrafordult.

-Bazdmeg, azt hittem nem jössz haza.

-Bocs. Ki a kislány?-kérdezte Brain mi pedig intettünk nekik egyet.

-Barát.-mondta, amjd felállt és a csaj kezébe nyomta a cuccait.

-Most menjek el?-kérdezte lányos hangon Brain öccse pedig sóhajtott egyet.

-De nagyon gyorsan menj el.-mondta neki az ajtó felé mutatva. A lány sértődötten távozott.

-Bocsika a zavarásért.-mondta Evy, majd adott két puszit neki.

-Ugyan. Ki a másik lány?-kérdezte rám mutatva.

-A húgom.-mondta mosolyogva Evy.

-Gyönyörű, mint a nővére, mondta majd kinyújtotta nekem a kezét.

-William Wish.

-Aliz Carter.

-Ohhh. És hogyan lehet becézni téged?

-Öhmm, Aliz.

-Nincs semmi beceneved?

-Nincs.

-Hát akkor Aliz. Amúgy meg miét vagytok itt együtt négyen?-kérdezte Braintől.

-Kajáltunk a közeli pizzázóba és i eljöttünk aludni.

-Ohh kaja, remek ötlet.-mondta, majd elkezdte tárcsázni az éjjel-nappali pizzázót.

-Egy 32cm hawaii pizzát szeretnék, aha kösz.-mondta, majd letette.

-De mi már ettünk.-mondtam értetlenül.

-Jólvan drágaság, egyedül is megtudom enni egy 32 cm pizzát.-mondta nevetve.

-Megágyazok.-mondta Brain sóhajtva.

-Ohhh testvérkém. Minek? Gondolom alszunk a szokásosan.-mondta kacsintva egyet.

-A te szobádban veled alszik Altair én meg Evyvel, és mostmár kibövülve Alizkával is.-mondta, majd az én ős a nővérem derekát is körbefogta. Én ránéztem Evyre aki csak nevetett.

-Remélem nincs több tesótok, mert már kettőtökkel se bírok majd el. Én Brainre néztem…mélyen a szemébe, mindenki nevetett ő meg csak mosolygott, mintha jól érezné magát, de látszott rajta, hogy legszívesebben megfojtaná a testvérét.

-Hagyd már szegényt.-mondta Brain rám nézve.

 -Miért? Még nincs benne a kicsike a dolgokban?-kérdezte felhúzva a szemöldökét. Evy pedig csak nevetett, nem ismertem a nővéremre.

-Majd én bevezetem az élvezetek világába.-mondta, amjd adott egy csókot a nyakamra.

-MOSTMÁR FEJEZD BE ÉS ÁLLITSD LE MAGADAT.-kiáltott rá Willre, Brain.

-Mi van veled Brain?-kérdezte Evy.

-AZ, hogy megrémiszti a húgodat ez a szerencsétlen te meg csak állsz mellette és nevetsz.-mondta idegesen, majd emgfogta a kezemet és berángatott a szobájába.

-Megvan ágyazva a szüleim szobája, aludjatok ott Altairral.-mondta a nővéremnek, amjd a testvérére nézett.

-Te meg edd meg a pizzádat és állítsd le magadat. Ne, hogy azt hidd, hogy te vagy a csábítás nagymestere.-mondta és becsapta az ajtót.

-Itt egy póló öltözz át és feküdj le nyugodtan.

-Köszönöm.-mondtam félénken és átöltöztem. Befeküdtem az ágyba és Braint néztem, aki levette a farmerját a felsőjét és bebújt mellém az ágyba.

-Jóéjt.-mondta sóhajtva, majd elfordult mellőlem. Én pedig könnyezve aludtam el, mert nem értettem az egészet. Mi történt? Miért történt? Mi a fene folyik itt? És miért fordult ki a nővérem magából mikor evvel a barommal találkozik? Könnyeim között próbáltam meg elaludni, hiszem pár óra és kelhettem fel….

Folytatás várható!