Másnap reggel korán keltem és az első dolgom az volt, hogy
ne járjak úgy, mint tegnap reggel. Nem szerettem volna elkésni. Az iskolában az
első dolgom lett volna, hogy elmegyek órára. Ezzel csak egy probléma volt. Tiff
megállított. Nem tudtam, hogy mit szeretne. Végül persze csak kibökte. Látta
Do-t és azt a titokzatos srácot azon a titkos helyen. Rögtön elmentem és megnéztem.
Gondoltam, hogy hátha felismerem majd azt a srácot. Jól is gondoltam. Egy idő
után beugrott, hogy ki volt ő. Mielőtt elmondtam volna Tiffnek addigra
becsengettek és bementünk órára. Meglepő módon Do is ott volt bent. Míg mi bent
beszélgettünk, addig ő egyedül ücsörgött. Bent teremben közöltem Tiffel, hogy
ki volt az a srác. Azon kívül, hogy egy nagy barom. Mivel barátja vagyok
Do-nak, ezért kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam, hogy az ő titokzatos
barátja mekkora egy idióta még mielőtt megbántja. A tanár szerencsére ma nem
jött ezért azonnal odamentem Tiffel együtt.
-Do. Figyelj.-mondtam
-Ne hívj Donak. Nem vagyunk barátok. Az én nevem Dorinda.
-Oké. Akkor bocsáss meg. Dorinda.-mondta Tiff
-Így sokkal jobb. Mit akartok?
-Rayenről van szó.-mondtam
-Honnan tudod a nevét Summer?
-Én is jártam vele és egy nagy barom.
-Dehogy az. Ő a legkedvesebb fiú.
-Egyáltalán nem. Engem csak le akart fektetni, és amikor nem
mentem bele azonnal ott hagyott.
-Summer! Ezt te sem hiszed el.
-Jó. Tudod mit? Én csak segíteni akartam. Nagyon
megváltoztál. Akkor hagyom, hogy hadd fájjon.
Tiffel vissza ültünk a helyünkre és hülyéskedtünk. Do meg
sms-ezett Rayennel a helyén. Szegény nagyon magányos volt. Az ő hibája, hogy az.
Ő szakította meg a kapcsolatot velünk. Ezek után túléltük a többi órát is és
kimentünk ebédelni. Do a menő asztalnál ült. Rayen miatt nagyon megváltozott.
Jó. Talán nektek nem tűnt fel mivel nem ismeritek annyira, mint én. Dorinát
óvoda óta ismerem. Nagyon fájt, hogy ilyen könnyen eldobott magától. De nem
érdekelt. Ha neki nem kellenek, barátok akkor nekem sincs szükségem rá. Azt
vettem észre, hogy egyszer Rayen elment és én nem bírtam ki, hogy nem követem.
Így hát elindultam utána. Elment egy lány szekrényéhez és megcsókolta. Én
gyorsan elővettem a telefonomat és lefényképeztem. Féltem, hogy megint meg fog
látni. Azért persze eszembe sem jutott elmenni onnan. Nem féltem. Inkább
kíváncsi voltam. Amiket láttam azok pedig még érdekesebbek voltak. Rayen fogta
a csajt és elhúzta valahova. Én persze azért is követtem őket. Komolyan egy
igazi detektíves filmben éreztem magamat. Na, szóval. Követtem őket és a titkos
helyre húzta. Elképzeli sem tudtam, hogy mit akar itt vele. Ezt a lányt nem
ismertem, de tényleg szép csaj volt. Egy pillanatra másra figyeltem és csak azt
hallottam, hogy a csaj ellenkezett majd elfutott. Én a lány után futottam és
azonnal kifaggattam, hogy mit szeretett volna tőle Rayen, amitől ennyire megijedt.
Persze elmondta. A lányt elvileg megakarta fektetni és azt is mondta, hogy már
több hónapja együtt voltak, de most ért véget a kapcsolatuk. Egy kis
gondolkodás után arra jutottam, hogy ő igazából velem is ezt tette. Nem
értettem ezt a csajt. A legtöbbször Do-val lóg Rayen és nem vette észre? Vagy
csak nem féltékeny típus? Na de mindegy is. Vissza mentem Tiffhez és
beszámoltam neki a látottakról. Ezek után oda mentünk Do-hoz.
-Sziasztok. Dorinda beszélhetünk?
-Mondjad csak. Hallgatlak.
-De ez csak hármunkra tartozik.
-Jó. Mondjátok. De siessünk.
-Akkor gyere.
Elvonultunk. Érdekes. Tiff hagyott beszélni egész végig.
-Ne mondjátok.
Gyorsan előkerestem a képet és megmutattam neki.
-Nem. Ilyen nem létezik. Ez tuti nem Rayen.
-Dehogy nem. Meg is akarta fektetni a barátnőjét, akivel
most szakított.
-Nem szakítottunk.
-Jaj Do. Nem rólad beszéltem hanem Trisháról.
-De ő velem jár. Mármint Rayen.
-Nem hiszem.
-Én meg nektek nem hiszek.
Do elment és vissza ült a menő asztalhoz. Mi nem tudtunk mit
tenni. Ha ezek után sem tudta elhinni azt, amit mondok, akkor sohasem fogja.
Tiffel ketten maradtunk. Persze nagyon is furcsáltam, hogy egy szót sem szólt
Do-hoz. Így hát megkérdeztem.
-Tiff.
-Igen?
-Miért nem szólaltál meg az előbb?
-Öööööm… Nem tudtam mit mondani.
-Tiff. Ne hazudj.
-Jó van, na. Túl jól ismersz.
-Kiismertelek. Na, akkor?
-Látod azt a cuki srácot a menő asztalnál?
-Igen és?
-Állandóan engem nézett amióta oda mentünk. Sőt még most is.
-Aztán ne hogy te is megváltozz, mint Do.
-Nem fogok.
-Tiff. Ígérd meg.
-Megígérem.
Miután ezt Tiff kimondta megöleltem. Nekem ez nagyon sokat
jelentett. Iskola után Tiff és az a srác egymást nézték. Én oda löktem Tiffel
és mondtam neki, hogy beszéljen vele. Mosolyogtam és elindultam hazafelé.
Persze valaki megakadályozott a hazajutásban. Chris elém állt és beszélni akart
velem. Nagyon meglepődtem, hogy pont velem. Kicsit haragudtam is rá még, de a
mosolya mindent megoldott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése