Érzelmek
Erre nem tudtam mit mondani. A szívem persze rögtön igent mondott volna. Viszont az agyam ellenezte. A szívemben különös dolgot éreztem. Eddig ilyet még soha. Úgy dobogott a szívem, mint egy forró nyári délutánon a tűz égő parazsa. Azt hiszem ez normális. Szóval kerestem a választ erre a kérdésre, de nem jött össze. Mintha kitépték volna a hangszálaimat és a szívem meg a heves dobogástól majd kiesett a helyéről. Chris persze nem értette, hogy miért nem válaszolok rá.-Nos?-kérdezte a választól félve
-Chris. Én nem tudom. Az az igazság, hogy nem vagyok tisztában az érzéseimmel.
-Akkor gondolkodási idő?
Chris nagyon reménykedett, hogy akár több is lehet köztünk.
-Akkor azzal csak húznám az időt.
-Figyelj Summer. Nekem másodikban kezdtél el tetszeni. Most kilencedikesek vagyunk. Sosem mertem veled beszélni. Féltem, hogy vissza utasítasz. Azt hittem, hogy az a csók nem véletlenül volt. Mekkora egy idióta vagyok.-Majdnem elsírta magát miközben ezt elmondta nekem.
-Chris.
-Mielőtt visszautasítanál Summer annyit szeretnék még mondani, hogy mindent, amit most mondtam neked igaz. Ha hiszed, ha nem. -mondta kissé reménykedve.
-Chris. Figyelj. Én ugyanezt érzem irántad. Sosem fognak elmúlni ezek az érzések. Én nagyon szeretném, hogy legyen köztünk több is. Viszont még is csak ott van egy de.
-Ugyanazt érzed, mint én? Biztos vagy te benne?
-Igen!
Chris megfogta a kezemet és a mellkasára tette. Éreztem a szívverését.
-Érzed?
-Igen.
-Csak akkor ver ilyen gyorsan mikor velem vagy.
Nekem itt a boldogságtól könnyek szöktek a szemembe. Majd kicsit gondolkodtam és választ adtam végre a kérdésre.
-Chris. Nekem még senki nem mondott ilyeneket.
-Ugyan már. Egy ilyen széplánynak nem hiszem… De akkor mit mondasz?
-Igen. Leszek a barátnőd.
Ekkor Chris közelebb jött és megcsókolt. Hazakísért majd otthon szembesülnöm kellett a világ legrosszabb dolgával. Amyvel. Jó kedvvel mentem haza Chris miatt. Úgy voltam vele, hogy ezt most Amy sem teheti tönkre. Pedig ez egy nagy szó. Otthon egyből beszerettem volna vonulni a szobámba. Tehát megindultam. Amint beléptem az ajtón anyám rögtön kiáltott nekem.
-Summer! Gyere ide. Téged vártunk egész nap. Merre jártál kicsim?
-Öööhm. Semerre. Sétáltam egy kicsit.
-Hát rendben van. Gyere, egyél.
-Nem vagyok éhes, de azért köszönöm.
-Nem azért csinálták ezt egész nap és nem ezért rohadtam itt egész nap!-mondta flegmán Amy.
-Amy. Téged meg ki kérdezett?-kérdeztem tőle.
-De nagy a pofád Jennings!-Mondja Amy
-Szerintem tuti hogy nem eszek, sziasztok!-Köszöntem el reménykedve hogy hagynak elmenni, de nem jött össze.
-Summer. Leülsz ehhez az idióta asztalhoz és megeszed, azt a nyomorult kaját aztán elmehetsz!-Mondta anya idegesen
-Jól van.
Nem értem anya miért ordított rám, de nagyon kínos volt az egész. Imádkozhattam, hogy Amy tartsa a száját.
Hétfőn, amikor felkeltem első gondolatom az volt: "Ez a hétfő jobb lesz végre, mint a többi". Majd villámtempóban összekészülődtem. Lent azt vettem észre, hogy Chris vár rám. Lementem, odafutottam hozzá majd szorosan megöleltem. Egy napig nem láttam nagyon hiányzott. Na, nem lényeg. Elindultunk a suliba, de ott váratlan dolog történt. Tiff és Do veszekedtek. Oda akartam menni, de Chris nem engedte.
-Chris kérlek, engedj oda.-Kértem kis aranyosan
-Nem tehetem. -Mondta fapofával
-De miért nem?
-Mert Do mostanság nagyon megváltozott. Nem szeretném, hogy összevesszetek még jobban.
Miután ezt Chris elmondta el gondolkoztam és rájöttem arra, hogy igaza van. Do elment és én oda futottam Tiffhez. Megkérdeztem, hogy mi történt. Azt mondta, hogy pletyka terjeng rólam amit Amy talált ki. Ezt persze Chris nem hagyta szó nélkül. Neki állt felkeresni Amyt. Hiába kértem, hogy hagyja. Azt sem tudtuk, hogy milyen pletykáról van szó, de ő már elakarja intézni. Férfiak nem érteni őket. De azért nagyon aranyos és cuki dolog volt tőle. Azért gondoltam kifaggatom Tiffet mi is volt ez a pletyka. Azt mondta, hogy Amy mindenkinek elmesélte a tegnap esti beégésemet és hozzátett még egy-két dolgot. Azt hittem leütöm. Neki álltam megkeresni Christ, mert ugye ő, éppen Amyvel szeretett volna beszélni. Meg is találtam őket, de pont akkor kezdtek bele a beszélgetésbe. Igen nagyon jól időzítek.
-Amy. Azonnal bevallod mindenkinek, hogy amit mondtál a barátnőmről… Hazugság. -Mondta Chris idegesen
-Miért különben mi le… Hogy mid?
-A barátnőm. Jól hallod
-Szóval ezt a kis idióta, nyomi csajt szedted fel magadnak?
-Nem te vagy a barátnőm Amy hanem a világ legszebb és legaranyosabb lánya. Summer.
-Chris. Kérlek ne idegeld.-Mondtam neki félénken
-Még hogy én vagyok a nyomi? Ahhoz is fél, hogy megszólaljon. Semmit sem mer elintézni egyedül. A lovagjának a segítsége kell hozzá.
-Amy. Ezt most azonnal befejezed, különben elmondom mindenkinek mi történt tegnap. -mondtam idegesen
-Már megtettem. -Mondta önelégült mosollyal az arcán Amy
-Tényleg? Elmondtad mindenkinek azt, hogy alig hagytál nekünk a kajából, mert vagy ötször repetáztál?!
-Hogy merted?
Úgy tűnik sikeresen megaláztam.
-Hoppá.
Amy elkezdett felém közeledni és láttam, rajta hogy megakart ütni. Én készültem rá lélekben ezért gondoltam a többiek úgy is láthatnak majd csaj és hisztis picsa harcot. Chris viszont elénk állt. Közölte mindenkivel, hogy menjenek el majd lekoptatta Amyt. Suli után haza kísért majd ott is maradt egy picit. Persze csak amíg anya nem volt otthon. Végre boldog voltam és nem érdekelt már semmi csak Chris és Tiff. Do-t szívesen kitörölném az emlékezetemből. Bár kitudja. Lehet, később megbocsájtok neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése