Chris nem tudott mindennap minden egyes percében velem lenni, de mégis tudtam, hogy bármi van, számíthatok rá. Gondoltam, hogy biztosan jobb dolga is van. Sosem csalódok benne. Vagyis addig a bizonyos napig azt hittem. Egy pár napon keresztül bent voltam még a kórházban, majd megkaptuk a védőnőktől a zárójelentést, összepakoltam és anyu hazavitt. Egyedül szerettem volna hazamenni, de ez esélytelen volt, ugyanis nagyon vigyázni szeretett volna rám. Persze ez teljesen érthető dolog volt. Így aztán hazamentünk, kipakoltam és letusoltam. Rám fért, ezek a kórházi dolgok nem voltak a legjobbak. A kajáról meg aztán ne is beszéljünk. Soha rosszabbat. Hiányzott már az otthoni palacsinta. miután végeztem a fürdőszobában bementem a szobámba, hogy felöltözzek, majd utána lementem enni. Belenéztem a szekrényajtómon levő tükörbe és megláttam a telefonomat az ágyamon. Miután felöltöztem felvette a telefonomat az ágyamról és megnyitottam az üzeneteket. Egyetlen üzenetem volt, de azt is Tiff küldte. Furcsa volt, hogy Chris nem jelentkezett már két napja. Kicsit aggódni kezdtem, majd aztán csengettek. Mivel mindenki elvolt foglalva ezért gondoltam, hogy megyek és kinyitom hátha Chris az. Mindenféle szó nélkül a nyakamba ugrott az illető mikor meglátott, így aztán könnyen rájöttem, hogy Tiff az. Sosem felejtem azt mikor őt megismertem. Életem legjobb napjai közé soroltam be. Tiff bocsánatot kért tőlem, amiért nem tudott bejönni hozzám. Én egy picit csalódott voltam, mert Chris-ről még mindig semmit sem tudok. Anyuék is örültek nagyon hogy Tiff eljött hozzánk és leültünk enni, aztán megkértem, hogy menjünk el sétálni. Természetesen senki másra nem tudtam gondolni, csak Chris-re. Néha már idegesítő lehetett, hogy mindig róla volt szó. Emiatt tiszteltem ennyire a barátnőmet, mert így is eltudott viselni, még ha nehéz is volt. Olykor eléggé nehéz eset vagyok. Mikor elindultunk akkor már tudta ő is, hogy hova szeretnék menni és csak annyit kérdezett tőlem ezzel kapcsolatban, hogy „Nem beszéltetek?”. Semmi különösebbet nem mondtam rá csak lehajtottam a fejemet és elkapott a sírás. A parkban leültünk egy padra, amíg kiöntöttem neki a szívemet. Soha nem féltem még ennyire attól, hogy valamit elrontottam. Tiff csak megölelt és a fülembe súgta, „Minden rendbe fog jönni”. Legnagyobb szükségem volt rá és ő ott volt, mellettem. Nekem ez szörnyen sokat jelentett. Ebben a parkban mindig megy az élet. Mindig történik valami. Tiff szemén egy pillanatra ijedtséget láttam, de amit akkor látott az a későbbiekben tönkre tette az életemet. Megakartam én is nézni, hogy mi történhetett, de ő inkább csak sürgetett, hogy induljunk el. Semmiért sem tudtam kiszedni belőle, amit látott, de az biztos, hogy sosem fogja elfelejteni, vagyis akkor még így gondoltam. Sétáltunk tovább Chris háza felé és elég sok kérdés kavargott bennem. Bizonytalan voltam nagyon. Vajon mit ronthattam el? Miért nem kíváncsi rám? Tán talált jobbat? Féltem attól, amit mondani fog. Mellette különlegesnek éreztem magamat és tökéletesen összeillettünk. Sosem tudtam volna jobbat elképzelni magam mellé. Aztán szép lassan elérkezett az a pillanat, amikor megérkeztünk. Éreztem, hogy már nincs visszaút, most vagy soha. Tiff megkérdezte, hogy megvárjon-e, de közöltem vele, hogy nem szükséges, haza találok egyedül is. Elköszöntem tőle, majd bekopogtam. A szívem egyre hevesebben vert, szinte kiakart ugrani a helyéről. Utoljára akkor féltem ennyire mikor még nem voltunk együtt. Hirtelen minden olyan lett, mint akkor. Ugyanazt éreztem. Chris anyukája nyitotta ki az ajtót, aki nagyon örült nekem. Megkérdezte, hogy vagyok, és hogy mi járatban vagyok errefelé. Megmondtam neki, hogy a fiát keresem és furcsa szemekkel nézett rám. Először nem értettem, hogy miért tette ezt, majd szépen megmagyarázódott ez az egész dolog. Egy pillanat alatt omlott össze bennem a világ. Erősnek kellett maradnom, meghallottam és azt hittem, hogy ez egy rossz álom csak. Sajnos nem így volt. Pár szó, ami összetöri az embert teljesen. Rám nézett és megmondta, hogy nagyon sajnálja, de Chris azt állította, hogy már szakítottunk. Egy pillanatig ledermedve néztem rá, majd próbáltam menteni a helyzetet. Rákellett jönnöm, hogy olyan dologért küszködök, amiért fölösleges. Megkérdeztem, hogy Chris merre lehet. Természetesen nem volt otthon, az anyja sem tudja hova ment, így aztán bementem a szobájába. Gondoltam kicsit kutakodok a szobájában. Az anyja belement, mert azt mondtam neki, hogy a cuccomat szedem csak össze. A szobájában megtaláltam a laptopját. Sietnem kellett szóval eltettem a táskámba, nem érdekelt akkor, hogy mivel jár ez. Összeszedtem a cuccaimat is és elindultam hazafelé. Vagyis arrafele szerettem volna elindulni, de egyedül akartam lenni. Túl csalódott voltam. Épphogy csak kiléptem az ajtón, de Tiff utánam szólt. Nem hittem volna, hogy megvár. Mindig tudja, hogy mikor lehet rá szükségem. Odafutottam hozzá és sírni kezdtem a vállán. Elmeséltem neki hogy mit tudtam meg és azt mondta, hogy szedjem össze a cuccomat és menjek át hozzájuk. Ott alszok ma, így nem akart egyedül hagyni. Gyorsan hazasiettem, otthon közöltem anyuval, hogy Tiff-nél leszek. Semmi különösebbet nem mondott rá csak hogy vigyázzak magamra. Mire besötétedett már odaértünk. Tiff elmesélt mindent az anyjának ezért aztán ők lettek az én főtámaszaim. Vacsora közben Mrs. Cowley próbált tapintatosan rákérdezni, hogy mi történt az utóbbi időben, amiért ez lett a végeredmény, hogy jól át lettem verve. Tiff csak annyit volt képes mondani, hogy Chris egy paraszt. Ezek után teljesen egyetértettem vele. vacsora után segítettünk rendet rakni aztán szép lassan megfürödtünk. Feküdtünk az ágyban és nagy csend volt. Azt hittem, hogy Tiff alszik, valószínűleg csak ő is gondolkodott valamin vagy csak nem akart idióta kérdésekkel megrohamozni, amikre nem tudom a választ. Pár perccel később megtörte ezt a nagy csöndet és elkezdtünk lányos dolgokat csinálni. Ruhákat válogattunk, hülyéskedtünk. Próbáltuk élvezni az életet. Ez volt a legjobb ötlete, soha jobbal nem állt elő. Majd eljött a késő este, mikor már mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Eldöntöttünk, hogy most ár megpróbálunk aludni. Én nem tudtam elaludni, csak forgolódtam egy ideig. Ebből viszont teljesen elegem lett, ekkora fájdalmat régen éreztem. Semmittevéssel tudtam, hogy sosem fog elmúlni. Sok jót nem vártam, elég sok jó ötletem van ilyenkor. Tiff már aludt, felkelteni nem akartam. Végül is pont jól jött, hogy nem volt ébren. Eszembe jutott, hogy a táskámban van még Chris laptopja. Gondoltam, hogy nem veszíthetek semmit sem azzal, ha megnézek pár dolgot és másnap majd visszacsempészem valahogyan. Szépen előkerestem és kiosontam a nappaliba. Nem szerettem volna, hogy felkeljen Tiff. Az anyukája is már aludt, aki nem nagyon kel fel arra, ha valami zajt hall. Nem aggódtam, hogy lebukok. Leültem a kanapéjukra és bekapcsoltam a laptopját. Ezzel csak egyetlenegy baj volt, megváltoztatta a kódját. Egyszer kell kórházba mennem és erre ilyen idiótaságokat csinál. Gondolkodtam, hogy mi lehetett az, de nem nagyon találtam el. Egyszer csak kijött Tiff, tudtam, hogy ebből baj lesz. Megkérdezte, hogy én mi a jó fenét csinálok idekint, de erre csak annyit feleltem, hogy megnézek valamit és megyek vissza. Természetesen túl jól ismert. Tudta, jól hogy ennél sokkal többről volt szó. Leült mellém és megnézte mit csinálok. Látta, hogy nem az én laptopom, nem is az övé, annyit kérdezett csak, hogy „ugye nem azé, akire gondolok?”. Én csak megrántottam a vállamat, nem nagyon tetszett neki, de mivel történt, ami történt ezért nem szólt érte, sőt segített is. A jelszót végül nem találtuk, ki de kitaláltuk, hogy ha nem keresett ez ügyben, akkor nem is lehetett még otthon azóta, szóval szépen elindultunk hozzájuk. Tudtam, hogy Chris hol szokott este hazalógni. Az egyetlen egy hely ahol biztonságosan és figyelem nélkül belehet jutni a házba, régen sokszor szöktünk be ott. Igazunk volt, a szobája üres volt. Túl jól kiismertem ennyi idő alatt, ezért gyorsan megtaláltam a fiókjában a jelszavát. Találtam mást is, amire nem számítottam volna. Képek mindenféle lányokról, egyik kép arról a buliról volt egy évvel ezelőtt, mikor megcsalt. Egy éve már, hogy hazudozik nekem? Féltem, hogy mi lesz, mikor majd a szemébe kell, nézzek, de egyszer el kellett ennek a pontnak is jönnie. Hangokat hallottunk meg Chris „titkos bejárata” felől. Éreztem, hogy most lefogunk bukni, ha nem bújunk el. Egyetlen probléma volt. Chris úgy rendezte be a szobáját, hogy ne lehessen elbújni, ha kimegyünk, akkor az anyja fog felkelni. Éreztem, hogy itt végünk. Hallottuk, hogy aki jön az valószínűleg részeg. Sejtettem, hogy Chris lesz az. Eljött a pillanat, amire régóta vártam, szembenézhetek vele. Vagy csak ezt hittem. Olyan részeg volt, hogy befeküdt az ágyába és minket nem látott meg. Tiff elkezdett a karomnál foga kihúzni a szobából hátha nem lát meg. Én inkább odahajoltam Chris mellé, megpusziltam az arcát, megsúgtam neki, hogy egy igazi paraszt majd megpofoztam. Ő csak annyit mondott, hogy ne haragudj rám Summer, szeretlek. Tiff odajött hozzám és elhúzott. Kint beszélt a fejemmel, hogy szedjem össze magamat. Bocsánatot kértem és gyorsan visszamentünk hozzájuk. A laptopja tele volt érdekes információval, ami miatt ez az egész teljesen megérte. Újabb dolgokra derült fény. De vajon mi volt ez az egész Chris szobájában? Komolyan gondolta, hogy szeret?
