Újrakezdés
Egy csodás napon mikor Chrissel már több hónapja együtt voltunk azt hittem örökké együtt is maradunk és senki sem állhat közénk. Igen fülig szerelmes voltam belé. Sajnos csalódnom kellett. Ezen az őszi napon mentem be éppen a suliba. Úgy kezdődött mint minden normális napom. Holott közel sem volt az. Egyszer csak Do behívott a lány mosdóba. Négyszemközt szeretett volna velem beszélni.
- Figyelj mutatnom kell valamit, de tudom , hogy nem fog tetszeni. –Mondta idegesen
- Mondjad csak. - Mondtam nyugodtan
Elővette a telefonját és mutatott egy képet. Nem akartam hinni a szememnek. Kapkodtam a levegő után. Ezen a képen Amy és Chris csókolóztak épp.
- E…Ez meg mikor történt –mondtam meglepődve,de egyszerre éreztem idegességet, haragot és csalódottságot.
- Tegnap valamikor. A fény viszonyokból elnézve késő délután.
- Pontosabban nem tudnád?
- Sajnos nem. Nem én csináltam a képet.
- Hát akkor meg ki?
- Adam volt.
- De miért pont neked küldte el a képet és miért nem nekem?
- Mert megtudta, hogy kibékültünk.
Igen. Tényleg kibékültünk. Pontosan azért mert Do bocsánatot kért és újra akarta kezdeni az egészet. Kiszállt Amy-ék bandájából is mert azok a picsák idióták. Hiányoztunk neki. Így most nekünk kell elviselni Rayent. "Nagyon jó, de tényleg." De most nem ez a lényeg.
- Átküldjem a képet? Gondolom szeretnéd jól az orra alá dörgölni.
- Eltaláltad.
- Gondoltam.
Átküldte.
-De mennem kell. Szia és köszönök mindent, de tényleg. Ezzel sokat segítettél.
-Nincs mit köszönnöd. Csak viszonoztam azt amit te is tettél velem. Jól van nekem is szóval szia.
Megöleltük egymást majd elindultunk. Én rögtön Tiffhez siettem.
- Szia. – Mondtam hevesen és feldúltan.
- Szia. Már megint elkéstél az iskolából? – Kérdezte aranyosan Tiff
- Nem.
- Akkor mi a baj Sum?
Az orra alá dugtam egyből a telefonomat. Ő csak nagy tágra nyílt szemekkel nézte. Vagy is inkább bámulta. Jobban mint Adamet. Miközben Tiff még mindig a képet próbálta feldolgozni meghallottam, hogy Chris a haverjaival beszélget. Egyből elkapott a düh. Szívesen felpofoztam volna. Ahogy ránéztem magam elé képzeltem azt a képet. Amint Tiff feleszmélt a sokkból ránézett Chrisre és mivel olyan jól ismer csak annyit mondott.
- Summer. Ne tedd.
- Pedig de.
Elindultam szépen Chris fele. Tettettem, hogy nincs semmi baj majd megmondtam neki, hogy szeretnék vele kettesben beszélni. Amint oda értünk a titkos helyre egyből az orra alá nyomtam a képet.
- Ez meg mi? –Mondta kicsit érzéktelenül
- Nem ismerős Chris? –Válaszoltam még érzéktelenebben
- Nem, egyáltalán nem.
- Nézd meg jobban. Mit látsz rajta?
- Valami fiút és Amy-t csókolózni.
- Igen. Nem tudod ki az a fiú?
- Nem. De miért érdekel téged ez?
- Jól van Chris figyelj. Nem kell játszani a hülyét. Tudok mindenről.
- Mindenről?
- Igen pontosan. Szóval most szépen elmondod, hogy miért tetted ezt és elmehetsz.
- Volt bennem egy kis alkohol. - Mentegetőzött
- Chris. Tudsz te ennél jobbat is. Öt másodperced van, hogy beszélj.
- …
- Öt
- …
- Négy
- …
- Három
- …
- Kettő
-…
- Egy.
Mivel még mindig nem volt hajlandó elmagyarázni a dolgokat és csak tovább hallgatott akkor nem fog hiányozni neki a "kapcsolatunk". Így hát fogtam magamat és hazamentem. Leültem és sírtam.
Majd egy rossz döntést hoztam meg a szobámban ülve. Kimegyek a vízhez. Ott sokkal jobb. Minden sokkal jobb. A kedvenc helyem volt mindig is ez nyugtatott meg. Imádtam.
Kint a tónál elkezdtem sétálgatni. Nyugodt volt mint mindig. Egyszer csak valaki hátulról átölelt. Egy kicsit megijedtem majd észrevettem, hogy Chris volt az.
Felé fordultam. Láttam, hogy az ő szeme is tiszta könnyes volt.
- Nekünk nem lehet csak így végünk. – Mondta kisírt szemekkel
- Persze, hogy nem.- Feleltem síros hangon
- Szeretlek Summer Jennings. Örökké és mindennél jobban.
Rámosolyogtam, majd megcsókolt.
Én nem tudom, hogy mit tegyek. Egyszerűen csak hagytam. Eddig a pillanatig nem hittem volna, hogy valaha meg fogok bocsájtani neki. Majd rákellett jönnöm,hogy a szívemre kell hallgassak. Bármit is tette mindig meg fogok neki bocsájtani, mert szeretem. És ez a legfontosabb. Mármint számomra.
Vége
Sziasztok sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni, de nagyon elvoltam foglalva. Tudom, hogy túl nyálas rész lett, de egyszer kell egy ilyen is és bocsánat a sok-sok képért. Most ilyen kedvem volt. De mivel itt mindjárt egy óra van most ezért elmegyek aludni. Ígérem a következő ezerszer jobb lesz ha nem tetszett. Köszönöm, hogy elolvastad J További kellemes reggelt/napot/estét :)
