Love in the school 5.rész

A mozizás

Szóval. Este fele jött értem Chris. Azt mondta, hogy majd ott találkozunk Rayennel és Do-val. Persze, hogy Chris előbb jött értem és így elmentünk valahova még. Igazából mielőtt azt hinnétek nem csak egyszer beállított, hanem direkt azt mondta, hogy előbb kezdődik a film. Na tehát elvitt egy helyre. Ha tudnám hova persze meg is mondanám. Alig vártam, hogy megtudjam hova megyünk. Végül egy gyönyörű virágos réten kötöttünk ki. Nagyon romantikus volt. Chris visszament a kocsihoz és kivett onnan egy kosarat. Tele volt mindenféle finomsággal. Sőt csak az én kedvenceimmel. Végül kezdtem sejteni, hogy piknikezni jöttünk. Ez nagyon aranyos gesztus volt tőle. Persze azt a cuki mosolyt kihagyni nem tudta. Miért szédít mindig el azzal azt nem értem. Oda mentem gyorsan és segítettem neki kipakolni. Vagy is csak akartam. Chris amint látta, hogy segítek neki rögtön megfogta a kezemet és földön végeztük. Letépett egy virágot és nekem adta. Kicsit beszélgettünk és utána úgy éreztem csoda történt. Vagy is nem csoda csak ez:

Ezek után aggódva néztem rá az órára. Szóltam Chrisnek, hogy késésben vagyunk, de őt nem érdekelte. Szó szerint csak annyit mondott, hogy "inkább velem van kettesben, mint egy poros sötét teremben sok idegesítő emberrel" majd rám mosolygott. Szerintem tudta, hogy ezt imádom. Olyan aranyos dolgokat mondott ma. Bár nem csak most. Mindig. Hisz számomra ő volt a tökéletes. Tiff hívott, de nem tudtam felvenni, mert amikor a telefonomért nyúltam Chris elvette előlem és kikapcsolta. Nem akarta, hogy bármi is bezavarjon ebbe a napba. Gondolom Tiff idegesen keresgélt. Mindig ezt szokta. Anya mondta, hogy aznap még el is jött hozzánk annyira aggódott értem. Ugye Tiff nem szokott hozzá ahhoz, hogy mindig felveszem neki a telefont. Lelkiismeret furdalásom is lett. Chris csak annyit mondott, hogy ha jó barátnőm, akkor biztos meg fogj bocsájtani ezt. Így is lett. Na de visszatérve arra a délutánra. Chris nem engedte kárba veszni a kaját azért megettük. Nagyon gyönyörű volt ott lenni kettesben vele és vacsorázni naplementekor. Sosem akartam, hogy vége legyen. Persze amint oda érkeztünk, hogy vége legyen Chris sem akart elválni tőlem. Hazavitt és mivel a film még akkor is tartott volna ezért elmentünk sétálni. Beszélgettünk, viccelődtünk és aztán haza kellett menjek. Éreztem, hogy nem fogok kibírni nélküle egy napot sem. Annyira tökéletes egy nap volt ez, hogy ennél jobbat kívánni nem lehetett volna. A ház előtt Chris adott egy búcsúcsókot és olyan 2 percen át ölelt. Amint bementem az ajtó kulcslyukán még lestem, ahogy elmegy. Persze ő is ott állt egy darabig még. Nagyon szerencsésnek éreztem magam. Csak akadt egy probléma. Méghozzá az, hogy amikor Chris kikapcsolta a telefonomat akkor ő azt el is tette és nem adta vissza. Nem tudtam neki szólni és visszaírni sem Tiffnek, hogy élek ne aggódjon. Így hát szomorúan bementem a szobámba. Azonban az udvarra nyíló ajtómnál, amit én csak hátsó ajtónak hívok ott állt Chris. Vissza hozta a telefonomat. Persze megköszöntem neki, ahogy kell. Egy csókkal. Ezek után Chris elment persze. Én kimentem vacsorázni. Jó igazából nem voltam éhes, de anya azt mondta, hogy legalább egy kicsit. Szóval mikor a vacsival végeztem elmentem fürdeni. Fürdés után kaptam egy üzit. Láttam, hogy Chris válaszolt. Igen írtam neki. Üzenetben sosem volt bő szavú sajnos. De most az volt. Eléggé meg is lepett.

Nem értettem, hogy miért írta azt, hogy még tiszta vagyok, de mindegy is. Igazából nekem nagyon hiányzik. Szerintem ő sem bírja sokáig nélkülem. Azt hittem, hogy álmodom. A valóság egy csodálatos álom volt. Míg nem jött egy kis "meglepi".Csengettek. Anya ezek szerint vendégeket várt. Csodálatos. Gyorsan felöltöztem és kinyitottam az ajtót. Nagyon nem lett volna semmi baj, ha ez a valakik nem Amy és a szüleik lettek volna. Na, ők azok, akikhez semmi kedvem nem volt. Persze kaptam egy üzenetet. Ez állt benne: "találkozzunk a ház előtt 10 perc múlva. Chris".Szóval 10 perccel később ott is voltam. Chris megfogta a kezemet majd magához ölelt és annyit mondott: "hiányoztál" majd megcsókolt. Anyának persze nem szóltam. Hadd, keressen. Chris elvitt valahová. A kocsiban elgondolkodtam és rájöttem, hogy mit értett azon, hogy még. Vissza vitt a rétre ahol voltunk ma. Ugyan olyan romantikus volt. Csak persze sokkal szellősebb is. Chris látta, hogy kicsit fázok így aztán rám tette a kabátját és szorosan átölelt. Beszélgettünk mindenféléről. Végül elég érdekes kérdést tett fel.
-Leszel a barátnőm?