Hajnalban felriadtam arra, hogy valami vagy valaki zörög.
Gondoltam, hogy apu jött csak haza, ezért aztán megpróbáltam visszaaludni, de
nem ment mivel a zaj csak egyre jobban erősödött. Tudtam, hogy valaki közeledik
az ajtóm fele. Gondoltam, hogy apu biztos nem lehet, ő csak a konyhában szokott
lenni. Így aztán kikeltem az ágyból szép lassan nehogy meghallja ez a valaki,
hogy tudom, hogy itt van. Úgy hallottam, hogy apuék alszanak. El sem tudtam
képzelni, hogy erre nem kelnek fel. Gyorsan írtam nekik egy üzenetet a
telefonomról. Gondoltam erre úgy is felfognak majd kelni. Így is lett.
Hallottam, hogy ébredeznek. Én viszont féltem, hogyha ezt ez a valaki is
meghallja, akkor elmenekül. Összeszedtem minden bátorságomat, megfogtam valami
jó nehéz tárgyat és elindultam ki a szobámból. Szép lassan elindultam. Az én
szobám van, a folyosó legvégén van. Vele szemben volt a fürdőszoba gyorsan
benéztem oda is. Hátha elvittek- e valamit, vagy csak ha ott lenne.
Természetesen nem volt ott senki. Elindultam a szüleim szobája felé. Benéztem
és láttam, hogy apa kérdőn néz rám. Így hát tovább mentem volna, de apa nem
akart engedni, azt mondta, ha igazam van, akkor ne én menjek, hanem ő mert ő a
férfi. Én viszont nem szerettem volna rá hallgatni és az engedélye nélkül
mentem tovább a nappali felé. Onnan amúgy is hallottam egy kis zajt. Egyszer
csak két irányból jött a zaj. Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem. Mondom,
ezt nem hiszem el, az előbb körül néztem arra és sehol sem láttam. Amúgy is a
konyhából is jön zaj. Nem értettem a helyzetet. Lehet, hogy ketten vannak és az
egyik nagyon elbújt?- Gondoltam magamban- Szép óvatosan hátrafordultam és
megláttam, hogy az apukám volt és nem egy másik betörő. Megnyugodtam kicsit, de
tudtam, hogy a másik veszély még a házban tartózkodik és velem egy levegőt
szív. Tudtam, hogy nekem kell helyesen cselekednem. Így hát elindultam a
nappalin keresztül csak attól féltem, hogy megfog látni. Ebben a pillanatban
gondoltam azt, hogy milyen jó Harry Potternek, hogy van egy láthatatlanná tevő
köpenye. Szívesen kölcsön kértem volna tőle, de nem lett volna annyi időm, hogy
megvárjam. Na, jó csak viccelek, de próbáltam oldani a feszült hangulatot.
Szóval apa jött mögöttem és bevallom én egy kicsikét féltem. Mi fog történni,
ha meglátom őt és szemtől szemben lesünk egymással? Kellett egy terv, de nagyon
gyorsan. Próbáltam rábízni az eszemre a feladatot, mert a testem most arra
figyelt, hogy életben maradjon, és ne üssék le. Igen tudom, nagyon
elővigyázatos vagyok. Apa azt mondta, hogy menjek én, hátul mert majd ő megy
elől. Próbáld nyugtatni és mondogatta, hogy nem lesz baj. Nagyon pozitív tud
maradni egy ilyen helyzetbe és ez tetszik. Mikor elértünk a nappali végébe, a konyhaajtóhoz
akkor abban a pillanatban gondoltam, hogy én most inkább megyek és elbújok a
takaró alá. a Szívem egyre hevesebben vert. Tudtam, hogy maradnom kell. Nem hagyhatom
itt apát egyedül. Közben anyu a szobából hívta a rendőrséget. Amint beléptem a
konyhába észre vettem egy ismerős alakot. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az,
de nagyon ismerős volt. Szerencsére pont nem figyelt. Apa egyből elkapta és
megfogta a nyakánál fogva. Elkezdett apu kérdezősködni ilyeneket hogy:
-Ki maga és mit keres itt? Hogy jutott be? Mit keresett?
Persze választ egyikre sem tudott adni. Komolyan mit gondolhatott?! Hogy majd
nem fogjuk észrevenni őt vagy mit? Kicsivel később láttam, hogy előránt a
zsebéből egy kést. Azt hitte, hogy így apám talán elengedi, és majd megússza.
Én egyből a segítségére siettem (nem a betörőnek). Sajnos nagyon rossz vége
lett mivel a kést nem tudtam kiszedni a kezéből, de ő viszont belém tudta
szúrni, a combomba. Természetesen apám egyből erre úgy reagált, hogy megfogta
még erősebben a nyakát és fogott valami nehéz tárgyat és fejbe vágta. Persze
egyből össze is esett. Ezek után apu
lehajolt hozzám és megölelt. Azt mondta, hogy semmi baj nem lesz, és hogy
rendbe fogok jönni csak a kést, hagyjam ott a lábamban, hogy addig ne vérezzek
el. Anya ebből csak egy nagy puffanást hallott mivel ugye apu leütötte azt a
szemetet. Miközben jött kifele a konyhába hallotta, hogy sírok. amint meglátta,
hogy mi történt egyből magát hibáztatta. Megkérdezte, hogy pontosan mi történt
és én elmondtam neki. A rendőrség most ért csak ki. Anya éppen indult volna
befelé hívni a mentőket, mikor megjöttek. Egyből az ajtóhoz rohant és
kinyitotta. Így aztán apámra maradt, hogy hívja a mentőket. Nem sokkal később
ki is érkeztek és már a kocsiban ellátták a sérülésemet. Azért viszont bevittek,
mint ahogyan általában ilyenkor szokás. Apát behívták másnap a rendőrségre
kihallgatásra. Elmondta, hogy miatta történt velem az, ami történt, mert, hogy
csak őt akartam megvédeni. Elég bénán, de azért összejött. Nagy meglepetésemre
Chris bukkant fel a kórházban egy csokor rózsával. Nagyon romantikus volt. Már
amennyire egy kórház lehet romantikus. Azt mondta, hogy legközelebb vigyázzak magamra.
Megkérdeztem tőle, hogy honnan tudott az esetről és azt mondta, hogy ma reggel
kapott egy telefont. Arra kelt fel. Látta, hogy anyám hívta és már akkor tudta,
hogy valami baj van. Felvette, és amikor meghallotta akkor mondjuk eléggé
meglepődött, de tudta, hogy azonnal be kell jönnie. Elment gyorsan a virágárushoz
és utána sietett be. Elvileg érezte reggel a telefon előtt is, hogy baj van.
Azt hitte, hogy biztos csak egy rossz érzés és nem történt semmi. Hát majdnem
eltalálta. Kicsit később még mindig ott volt. Nem szeretett volna ott hagyni
bent. Azt mondta, hogy képtelen lenne úgy ott hagyni. Közölte velem, hogy amint
kiengednek, elvisz majd vacsorázni. Rettentő aranyos volt. Elmondta, hogy ha kell,
akkor ott is fog maradni nálunk hajnalokig és nem alszik csak azért, hogy engem
megvédjen egy ilyentől, azt is mondta, hogy soha nem szeretett még lányt annyira,
mint engem. Kicsit később viszont a nővérek hazaküldték. Nem akart akkor sem
elmenni, mert, hogy neki vigyáznia kell ám. Vicces volt, ahogy próbálta
meggyőzni az ápolókat. Természetesen anyu is bent volt velem végig. Apu meg hát
nem ért rá, mert riasztót ment el venni. Munkába sem ment, mert úgy érezte,
hogy ez fontos lenne most. Nagyon jól
érezte. Olyan hat óra felé jöttek hozzám be a rendőrök. Kiakartak kérdezni
engem, megakarták tudni a részleteket. Elmondtam nekik mindent, amit tudtam.
Meg amit átéltem. Kérdezték, hogy ki szúrta belém a kést. Közöltem velük, hogy
édesapámat akartam megvédeni attól az idióta elől, de béna voltam így aztán
belém szúrta. Még most is nehéz volt elhinni, hogy mi történt velem. Nem hittem
volna, hogy ilyen büszke leszek magamra, ha egyszer kórházba kerülök. Chris
szavai is nagyon jól estek. Na meg aztán az a virágcsokor. Hihetetlen, hogy már
több mint egy éve együtt vagyunk. Soha nem hittem volna, hogy ez lehetséges
vagy megtörténhetne-e. De nem is ez a lényeg. Most csak az a lényeg, hogy
elkapják azt az idiótát minél hamarabb és boldog életet élhessek egy csúnya
heggel a combomon. Azt hiszem, hogy több rövidnadrágot nem fogok húzni mostanában,
meg szoknyát, se fürdőruhát. Nagyon nehéz időszak következik, most már látom.
Gyökeresen megfog változni az életem.
Vége
Sajnálom, hogy nem volt rész, kicsit írói válságban
szenvedtem. De végre elkészült és nagyon köszönöm, ha elolvassátok. J
